Goodfriend, volt budapesti amerikai követségi ügyvivő tavalyi „roadshow-ja” óta ismét sokat hangoztatott fogalom lett a felső körökben dívó korrupció témája…

Nem mintha korábban nem létezett volna a társadalomnak ez a rákfenéje, csak mostanára bármikor bevethető politikai fegyver lett belőle és a témahiányban szenvedő mindenkori ellenzék előszeretettel hadonászik vele.

A csörték a nyilvánosság előtt zajlanak, és ahogy régebben a vívóversenyeken, ez esetben is a „versenybírók” ítélik meg a találatokat. Persze azzal a különbséggel, hogy ezeket a döntnököket rendszerint senki nem bízta meg ezzel a feladattal, általában önjelölt ítélethozókról van szó: magukat makulátlannak képzelő értelmiségiekről, újságírókról vagy éppen újdonsült politikusokról, akik igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy tőlük távol áll a korrumpálhatóságnak még gondolata is, és sosem vetemednének efféle galádságra.

Ha aztán összegyűjtenénk a pályakezdő közszereplők ilyen megnyilvánulásait, majd szembesítenénk ezeket későbbi tetteikkel, akkor az esetek túlnyomó többségében igen siralmas végeredményt kapnánk.

Lassan már egy emberöltő telt el az 1989-es közép-kelet-európai rendszerváltások óta, de a fent leírtak igazságtartalma nem sokat változott. A posztkommunista országokban a politikai ideológia hatalmát felváltotta a pénz hatalma, amely, sajnos, ugyanolyan erkölcsromboló jelenség, mint az egykori pártkorifeusok primitív társadalomirányító gyakorlata. Az „alattvalók” minden társadalmi rendszerben kiszolgáltatottak, aki nem törleszkedik a hatalmat birtoklókhoz, az sokkal kisebb eséllyel tud csak érvényesülni és igen gyakran a nyilvánvaló tehetsége sem segíti az előrehaladásban.

Vérfrissítés a politikában

A fejlettebb nyugati államokban legalább magasabb bérrel, nyugdíjjal kárpótolják és viszonylagos jólétet biztosítanak számára, de a sokat szenvedett közép-európai régiókban még ez sem adatik meg a legtöbb embernek. Ezzel magyarázható a fiatalok tömeges elvándorlása, az egyre idősödő társadalom pedig fokozatosan elveszíti lendületét, a végeredmény pedig egyfajta beletörődés vagy apátia lesz, a „minden mindegy” érzése uralkodik el az embereken, akik már csak a csodákban reménykednek, esetleg egy olyan politikusban, aki azzal hitegeti őket, hogy ő más, mint a többi…

a többi a szerzői jogok szerint itt olvasható: http://korkep.sk/cikkek/politika/2015/04/26/a-mi-kutyank-kolyke-az-ido-hordaleka-7-resz