A XIX. században a modern magyar nemzet születése általános felemelkedést hozott magával. A jogegyenlőség megjelenése a kiváltságok helyett, az anyanyelvi művelődés elterjedése az idegen nyelvű oktatás helyett, a népakaratból eredő hatalom mások uralma helyett mind előrelépést jelentett a korábbi állapotokhoz képest…
Ugyanakkor nekünk, kisebbségi magyaroknak ma is kihívást jelent ezen célok elérése. El akarjuk érni jogegyenlőségünket az uralkodó nemzetállamisággal szemben! Nyelvünk egyenlő státusát az államnyelv dominanciájával szemben! És magunk szeretnénk dönteni saját életünk legfontosabb kérdéseiben, ahelyett hogy mások döntsenek rólunk.
Európa boldogabb felében mindez már megilleti a nemzeti kisebbségeket. A kisebbségek szabadsága egyben a többség szabadságát is növeli. Így szabadulhatnak meg a többségi nemzet tagjai régi előítéleteiktől, félelmeiktől, agresszív nemzeti szenvedélyeiktől, egyben ellenállóvá is válhatnak a nacionalista manipulációval szemben. Csak így lehetnek szabadok! Mi sem csak a magunkért, hanem az egész országért, sőt térségünkért küzdünk. A mi jogaink, a mi méltóságunk másoké is. Jogaink és a többség szabadsága az egész térséget szabadítaná ki az évszázados szellemi béklyóból.
Ezért ne lankadjunk! A márciusi ifjak üzenete ma is hangosan szól. Nekünk, de a többségi nemzetnek is szól. Szabaddá lenni nem egyszerű, szabadnak maradni még ennél is nehezebb. Csak azért érdemes érte küzdeni, mert megéri, és mert nincs más út.
Éljen a szabadság, az egyenlőség és a testvériség!