A svájci Davosban ma kezdődik az 50. Világgazdasági Fórum, amely főleg a fenntartható fejlődéssel és a klímaváltozás elleni küzdelemmel kíván foglalkozni. Azonban Trump nem ezért jött oda. Védővámokkal akarja sújtani Európát…. Az az USA, amely már leszálló ágában van. A világ legnagyobb gazdaságában a születéskor várható élettartam már harmadik éve csökken, és e csökkenés leginkább a valaha legjobban irigyelt fehér középosztályt érinti...(szerk)
Az amerikai birodalom széthullása lassan mindenki számára egyre inkább evidenciává válik. Ám ahogy más birodalmak esetén, itt sem tudja senki, hogy vajon miféle történelmi „forgatókönyv” szerint zajlik majd le ez a folyamat, igaz, a széthullás alapvető dimenzióinak elemzése kicsit talán közelebb vihet a lehetséges forgatókönyvek megsejtéséhez.
Talán legelőször azzal kellene szembesülni, hogy ez a szétesés egyszerre három különböző dimenzióban zajlik. Az első és leglátványosabb dimenzió, amelyben a világbirodalmi Amerika küzd, most már lényegében az egész világ ellen. A második, ahol a világbirodalmi Amerika harcol a saját talapzatát képező nemzetállam Amerikával szemben. És végül az az elhúzódó polgárháború, amelyet maga a nemzetállam Amerika vív önmagával szemben.
Ezek a háborús dimenziók persze csak analitikusan választhatók így szét egymástól, hisz a hétköznapok konfliktusörvényeiben kaotikusan keverednek egymással e komplex létháború különböző színterei. A leglátványosabb dimenzió tehát az a szint, ahol a birodalmi Amerika harcol azzal a világgal, amely fölött lassan csaknem száz éve uralkodik. A lényeg nem sokat változott az elmúlt néhány ezer év során, minden világbirodalom akkor bukik meg, amikor már nemcsak, hogy nem képes működtetni az általa fenntartott világrendet, hanem éppen ő maga idézi elő a „programozott káoszt”, így valójában folyamatos öngyilkosságot követ el.
Elitjének már nincsenek szellemi céljai, sem képessége, sem akarata arra, hogy az általuk még fennen hirdetett, de már rég kiüresedett értékeket fenntartsák, újraalkossák, minden tevékenységük csak a világ szimpla kifosztására irányul, létezésük egyre primitívebb parazitizmussá válik. A világ egyre kevésbé hajlandó „önként” megfinanszírozni a birodalom általi kifosztását és káoszba süllyesztését, a birodalom viszont egyre ingerültebben próbálja megtorolni ezt az „engedetlenséget”, s mindez elkerülhetetlenül vezet a permanens világháborús feszültséghez.
A birodalom már nemcsak Oroszország és Kína ellen szervez programozott polgárháborút Ukrajnában és Hongkongban, hanem legfőbb szövetségeseinek egyikét, Németországot is ezzel fenyegeti. A Huawei-ügy Kínához kapcsolódó és az Északi Áramlat 2. építésének Oroszországhoz kapcsolódó nyílt szankcionálása, sőt egészen abszurd módon már-már katonai erőszak alkalmazásának kilátásba helyezése legfőbb szövetségesével szemben már valóban a felbomlás utolsó fázisát jelzi.
Ráadásul hasonló konfliktust gerjeszt az Amerika után második legnagyobb stratégiai erővel rendelkező NATO-hatalommal, Törökországgal szemben is. A birodalom tehát látható módon egyre inkább belesüllyed a saját maga által gerjesztett örvénylésekbe, és nincs egyetlen olyan személy vagy struktúra sem, akinek/amelynek adekvát elbeszélési módja vagy akár elemi szinten reflexív viszonya lenne e folyamathoz, a visszafordulás tehát elég reménytelennek látszik.
A birodalmi Amerika azonban nemcsak a külvilággal, hanem saját nemzetállami talapzatával is egyre zavarosabb konfliktusba kerül. Ennek a mélyén az az egyre súlyosabb elosztási konfliktus húzódik meg, amelynek lényege, hogy a birodalmi Amerika a vele szemben egyre inkább lázadó világ féken tartásának, fegyelmezésének egyre horribilisebb költségeit a nemzetállam Amerikával igyekszik megfizettetni. Ami azért sem egyszerű feladat, mert a birodalomnak nincs önálló költségvetése (már csak azért sem lehet „ilyenje”, mert a birodalom, mint tudjuk, nem is létezik, legfeljebb az összeesküvéselmélet-gyártók agyában). Ám az elmúlt három-négy évtized során mindez a valaha az egész világ által irigyelt amerikai középosztály általános anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi szellemi lepusztulásához vezetett, ami már-már reprodukciós katasztrófával fenyeget.
A világtörténelem leggazdagabb birodalmában például a születéskor várható élettartam most már harmadik éve csökken, és e csökkenés éppen a fehér középosztály tagjait érinti a leginkább. És ez átvezet minket e háromdimenziós létháború harmadik, valójában legsúlyosabb következményekkel járó konfliktuszónájába, a nemzetállam Amerika önmaga ellen viselt polgárháborújának világába. Nemzetállami talapzatról beszélünk ugyan, de Amerika valójában kezdettől fogva egy mesterségesen összetákolt, javarészt hamis önazonosságra épülő pszeudo-nemzetállam, és úgy tűnik, marad is.
Mint az utóbbi évek során világossá vált, történetének legsúlyosabb konfliktusát, a szintén önmaga ellen viselt 19. századbeli polgárháborút sem volt képes mindmáig feldolgozni. Önmaga nemzetállami létének identitástalapzatáról pedig kiderült, hogy annak java részét a birodalom világkifosztó tevékenységét büszkeségre okot adó saját teljesítményként való értelmezése adja. Így viszont a birodalmi Amerika elkerülhetetlen széthullása automatikusan együtt járna a nemzetállam Amerika görcsösen őrzött látszatidentitásának látványos összeomlásával. És ha ez az egyetlen hamis önazonosság összeomlik, akkor azonnal felszínre törnek a nemzetállam Amerika tektonikai mélységű faji, etnikai, ideológiai törésvonalaiból azok a régóta elfojtott konfliktusok, amelyek kezelésére ma semmilyen elképzelés, sőt elemi szintű elbeszélési mód sem létezik. Az amerikai belpolitikának nevezett komplexum kaotikus örvénylése pedig most számolja fel annak a beszédtérnek az utolsó maradványait is, amely még esélyt adhatna a helyzet elbeszélésére és a teendők megbeszélésére, így Amerika sorsa lassan megpecsételődik.
Bogár László forrás: https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200121-szethullo-birodalom