2016-ot biztosan senki nem fogja arany betűkkel beírni az Unió történelemkönyvébe. Nem csak az uniós gépezet csikorog, s mind élesebbek a belső konfliktusok, de a tagállamokban is – lásd a holland, brit, vallon és olasz példát – egyre többször mutatnak fügét a polgárok a kormányok elképzeléseire…

A legpozitívabb, amit az Európai Unió 2016-os szerepléséről mondani lehet, hogy még létezik. Az évzáró Európai Tanács, az állam- és kormányfők csütörtöki tanácskozása hű volt az évhez: látjuk a problémákat, óvatosan szeretnénk is haladgatni, de képtelenek vagyunk az áttörésre, foglyai maradunk a saját narratívánknak. Ugyanakkor persze nagyon szeretnénk nemzetközi tényezők maradni.

 Nem jutottak sokkal előbbre az Unió állam- és kormányfői a csütörtöki, egynaposra soványított csúcstalálkozón sem. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke valószínűleg érezte, ez nem lesz (pontosabban ez sem lesz) az áttörések fóruma, s ebből bőven elég egy nap is.Vagy egyszerűen csak véget akart vetni annak az egyébként nem túl logikus eddigi szokásnak, hogy kora este ülnek asztalhoz, s jól beleszaladnak az éjszakába, aztán másnap reggel félálomban folytatják. A rossz nyelvek szerint az a forgatókönyv Merkel asszony páratlan képességeihez volt igazítva…

 Téma, teendő pedig van, volna bőségesen. Szíriában minden eddiginél szörnyűségesebb a helyzet, Oroszország, Törökország és Irán nyíltan szerepet vállal a háborúban, Európa (és, tegyük hozzá, az USA) sehol, maximum a nyilatkozatok szintjén van jelen és viseli a krízis következményeit. A retorika szerint az EU-török megállapodásnak köszönhetően (szerintem inkább a nyugat-balkáni határzár óta) drasztikusan lecsökkent a bevándorlás, de azért itt is helyesebb volna azt mondani, hogy átterelődött: 173 ezer 2016-ban Itáliában partot ért és 4700 vízbefúlt csak akkor kevés, ha a tavalyi másfél millió bevándorlóval vetjük össze. Ukrajna és Oroszország adós a minszki egyezmény teljesítésével, közben meg kellene adnia vízummentességet Ukrajnának, s megnyugtatni a hollandokat, hogy a társulási megállapodás még nem ingyenjegy az uniós tagsághoz.

 Csütörtökön tehát a migráció témakörével kezdtek Európa vezetői. Két év alatt immár tizenkettedszer (!) tárgyalták ezt meg az állam- és kormányfők. Ma már legalább senki nem vitatja, hogy ez a legsúlyosabb probléma, én nem minősül istenkáromlásnak, ha valaki a külső határok védelme mellett szól. De azt, hogy meg kell állítani az illegális bevándorlást, ilyen kereken nem merik kijelenteni. Ehelyett hangsúlyozzák, hogy Erdogan ide vagy oda, elkötelezettek az EU-török megállapodás végrehajtása iránt. Nem akarják rángatni az oroszlán bajszát (bár Ausztria keménykedne, miattuk nem lett a héten közös szöveg az Unió Törökország-politikájáról). Míg az Európai Parlament a csatlakozási tárgyalások felfüggesztésével büntetné Törökországot, az állam- és kormányfők ennél óvatosabbak, és csak nem nyitottak újabb fejezetet a csatlakozási tárgyalásokon. Ami pozitív, hogy végre elindult a problémák orvoslása ott, ahol keletkeznek: a kibocsátó, és tranzitországokban. Még a vallettai csúcson eldöntötték, hogy öt afrikai állammal, Szenegállal, Malival, Etiópiával, Nigériával és Nigerrel próbálnak dűlőre jutni először, őket rájuk szabott módon segíteni, cserébe pedig együttműködnek az Unióval a visszafogadás és a tovább nem engedés terén. (Talán nem véletlen, hogy Merkel kancellár is részben ezekben az országokban járt a közelmúltban.) Jól mutatja, mennyire összetett problémáról van szó, hogy egyedül Nigerrel sikerült olyan eredményeket felmutatni, ami miatt az elnöküknek érdemes volt az uniós vezetőkkel fotózkodnia Brüsszelben. MahamadouIssoufoy összesen 607,5 millió eurót kap különböző uniós alapokból cserébe, hogy míg 2016 májusában 70 ezer, novemberben már csak 1500 illegális bevándorló érkezett tőlük, s visszafogadtak 4430 migránst. Döntés született a líbiai parti őrség és a külső határ védelmével foglalkozó szervezetek támogatásáról, de nincs egyezség az Unión kívüli menekülttáborokról és arról, hogy olyan további, nagy kibocsátó országokra is kiterjesszék-e az együttműködést, mint Pakisztán, Afganisztán, vagy maga Egyiptom.

 Amit továbbra is görget maga előtt az Európai Tanács, az az, hogy mi legyen a már bejöttekkel. A felelősség és szolidaritás elve a kulcsszó, de annak tartalmáról mást gondolnak a kontinens két felén. Keleten a határ védelmét is beleértik, nyugaton pedig, mintha az bármit is megoldana, ragaszkodnak a kötelező befogadási kvótához. Ez már olyan presztízs vita, amiben nem látom, hogyan fognak 2017-ben, a márciusra kitűzött római csúcsig, az európai együttműködés 60. születésnapjáig egyetérteni, amikor három kulcsországban, Németországban, Franciaországban és Hollandiában is választások lesznek. Most csak a nyelvészkedésig jutottak, hogy mindenki el tudja fogadni a szöveget. Nincs is benne semmi. Az Orbán Viktornak nem lehet igaza című axiómához való görcsös ragaszkodás miatt nincs sok esély a józan ész politikájára.

 Ahol haladás van, az az európai védelem kérdése. Nincs szó még európai hadseregről, de legalább kimondták, az európaiaknak nagyobb felelősséget kell vállalniuk a saját biztonságukért. Ígérik a közös képességfejlesztést, információcserét, kutatást, több forrást, s hogy elkerülik a párhuzamosságokat a NATO-val. De hogy mikor lesz mindebből konkrétan, azt még nem tudni. Oroszországnak tehát egyelőre nem kell tartania egy erős Uniótól. A kritikákat, mindegy, hogy Szíria vagy Ukrajna miatt éri, meg kibírja. Az ukránok meg megint nyelhettek két nagyot. Az első, hogy majd ha egyszer lesz az Unióban vízum-felfüggesztési mechanizmus (tehát hogy visszacsinálható a vízummentesség), akkor nem kell engedélyeztetniük a polgáraiknak a beutazást az Unióba. Keleti szomszédunk tehát hiába teljesítette egyébként az összes feltételt. A másik, hogy a morgós hollandok megszelídítése érdekében kimondták, a társulási szerződés nem vezet el automatikusan Ukrajna EU-tagságáig, ha megtámadják, az Unió nem köteles megvédeni, s nem kell mindenkit beengedniük onnan. Nem mintha a társulási szerződés másként rendelkezne, de ezek kiemelése segít, hogy a holland parlament megerősítse a megállapodást.

 Volt még szó Szíriáról, de az összetűzések beszüntetésére vonatkozó felszólításnak nem valószínű, hogy sok foganatja lesz. Marad tehát az ezek szerint belénk kódolt gyengeség. A kis lebőgések gyógyítgatása, az apró lépések politikája a profilunk nekünk, 28-aknak 2016-ban. Azaz rövidesen 27-eknek. Putyin, Aszad, Trump most aztán felkötheti a felkötnivalót. Remélem, az ibériaiak csatlakozása harmincadik évfordulója alkalmából a kiváló portugál és spanyol séf által celebrált vacsora kedvéért azért érdemes volt Brüsszelbe utazniuk nagyjainknak.

Győri Enikő (MO madridi nagykövete, volt EU államtitkár)
forrás: http://messzelatoblog.hu/blog/eu_csucsra_jaratott_egyhelyben_topogas