A föderális Európa, az Európa halála. A sokszínűség elvesztése. Ez maga a vég… (kiegészítve a teljes szövegre 2017.03.16. – a szerző engedélyével)
„A fehér könyv (angolul White paper) olyan kiadvány, amely egy szervezet/mozgalom/párt stb. hivatalosnak tekinthető véleményét fogalmazza meg valamely témáról. A név valószínűleg arra utal, hogy az ilyen jellegű kiadvány egykor egyszerű, általában illusztrációktól mentes, fehér színű borítóval jelent meg. A mai online dokumentumok is gyakran viselik ezt a nevet illetve címükben is gyakran szerepel.” – írja a Wikipédia.
Úgy hozta a sors, hogy Brüsszelben Juncker, egy tétován józanabb pillanatában fehér könyvet jelentetett meg. Juncker szövegei ürügyén érdemes visszatekinteni a Fehér Könyvek jelenségének/műfajának nem is olyan távoli múltjára. Churchill 1922-ben megjelent a britekre bízott mandátum területtel, Palesztinával kapcsolatos Fehér Könyve, melyet a térség első fehér könyveként tartanak számon. Az első Fehér Könyv, brit előlátással, természetesen korlátozta a zsidók bevándorlását. A legendásan „előrelátó” brit birodalmi politika, most is alaposan mellélőtt, akár pár évvel korábban a Kárpát-medence hagymázas trianoni feldarabolásakor.
És ha egy üzlet beindul… Pár évtized múltán a kaotikus világ megkölykezte ugye a következő világháborút és következményeként a brit világbirodalom széthullását. Közben Churchill „remekművét” követte Mc Donald 1939-es Fehér Könyve mely újabb korlátozásokat tartalmazott zsidók bevándorlásra vonatkozóan, és művében az egyállamos megoldást támogatta, amiben palesztinok és zsidók majd együtt kormányoznának. Miközben Londonban székelt a Cionista Világszervezet központja. Nem volt véletlen tehát David Ben-Gurion híres mondása: „Harcolni fogunk a britekkel Hitler ellen, mintha a Fehér Könyv nem létezne, és harcolunk a Fehér Könyv ellen, mintha Hitler nem létezne”. És azóta sincs béke az olajfák alatt ...
Rövid, de a kelleténél jóval több izgalommal és megtorlással terhelt emberöltőnk alatt, a nyugdíjas korunkból visszatekintve, mi is megéltünk néhány Fehér Könyvet az átkosban. Többnyire nem olvastuk el ezeket, Junckerét sem sokan fogják böngészgetni álmatlan éjszakákon, de minden esetre a hányatott sorsunkba/életünkbe belemartak ezek a hánytatóan fogalmazott, hazug Fehér Könyvek.
Az 1956-os forradalom után 1957-ben jelent meg fehér borítóval az „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben” címmel egy négykötetes, kommunista propagandasorozat, melyet a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának Tájékoztatási Hivatala jelentetett meg. Szerzői igazolni akarták, hogy 1956 október–novemberében ellenforradalom zajlott Magyarországon.
„A Nagy Imre-kormány magatartása a Köztársaság téri pártház és a kerületi pártszervezetek elleni támadással kapcsolatban még csak nem is kétértelmű: Nagy Imre és társai egy szót sem ejtettek a pártot és a kommunistákat sújtó terrorcselekmények ellen. Ugyanakkor törvényesítették, „nemzetőrséggé" léptették elő a gyilkosok bandáit. A kormánynak ez a magatartása megzavarta a munkásokat és a kommunistákat. A párttagok, fegyelmezett emberek lévén, követték Nagy Imre utasításait, hiszen ő volt a kommunista párt egyik elismert vezetője, a kormány feje. Ez a „pártfegyelem" néhány napra megbénította a kommunistákat. Azt felismerték, hogy valahol árulás történt, de azt csak kevesen merték feltételezni, hogy a párt vezetői között vannak az árulók. Nagy Imre, Losonczy és társai, felhasználva a pártban és a kormányban betöltött vezető szerepüket, megbénították a párt erejét és tétlenségre kárhoztatták az üzemek munkásait.”
Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben II (Fehér könyv II). A mű szerzői nincsenek feltüntetve, A szerkesztő bizottság megtalálható a wikipédián.
Az 1968-as csehszlovákiai reformmozgalom eltiprásáról, a lehető „legmegbízhatóbb” kezekből jelent meg a Fehér Könyv. Szovjet újságírók névtelen csoportja írta, akik nem restellték alcímként odaírni a groteszk alcímet, hogy „tények és dokumentumok”. Nehéz nevetés nélkül megállni ennek a névtelen szovjet elemzésnek hosszasan sorjázó társadalmi diagnózisait. Mutatóban egy:
„Határozottan megváltozott a csehszlovák lányok és fiúk külleme. Egyre több lett a nagy hajú fiatal, akik trikóikon Coca Cola és más hasonló feliratokkal ténferegtek az utcákon, elutasították a tisztességes munkát. Növekedett az alkoholfogyasztás, gyarapodott a narkósok száma és az országban egyre több bűnesetet követtek el. Jelentős vétke ez az utóbbi évek hiányosságainak az ifjúság nevelése területén. Mert a reakciós elemek fűtötték fel a fiatalokban a nihilizmus szenvedélyét, és általánosan elítéltették velük a szocializmus érdemeit.”
A nevetséges érvelések abszurd állításai ellenére továbbra sem akarnak a politikai szándékú tollforgató csoportok elképzelésében/előítéleteiben a Fehér Könyvek devalválódni. Aki néhány Fehér Könyvet látott, esetleg unalmában bele is lapozott, már magától az iromány címválasztásától is elfordul. Mégis jelennek meg a fantáziátlan szerzők jóvoltából Fehér Könyvek a politikai szerecsenmosdatáson túl a közlekedésről, növényvédelemről, polgármesteri teendőkről, oktatásról, vitaminokról és még ki tudja miről – mindig ezzel az ismétlődő, semmitmondó alibista megnevezéssel.
Lássuk a medvét, Juncker Fehér Könyve alapötleteit, amely alapján a Római Szerződés 60. ünnepi évfordulója alkalmából (kicsit megkésve de…) lát napvilágot. Juncker reményei szerint a tagállamok vezetői még az év vége előtt eldönthetik, milyen fejlődési utat kívánnak követni 2025-ig. Juncker és társai, akik az utóbbi pár évben olyan rengeteget ártottak az amúgy is a neoliberális utópiát ideologizáló Berlin-Brüsszel tandem politikája hatására is fokozottan erodálódó európai társadalmaknak, most hirtelen a migráció megállíthatatlannak tűnő, támadó forgószele közepette felszólítja a Brexit után maradt 27 tagállam vezetőit, hogy most akkor beszéljük meg végre, mit tegyünk. Mintha eddig egyik legfőbb bürokrataként nem észleltek volna semmi gyanúsat. Nincs erre elfogadható magyarázat, aki nem észlelte a tragikus események ellenére a bajt – nem odavaló, aki ezt eltitkolta – bűnös! Háborúban, háborús bűnös.
Tényleg, mik is a jobbító reformötletek, milyen megoldásokat kínál a nagy főnök?
1, - az integráció egyes területeken szorosabbá válna, de a tagállamok megőriznék szuverenitásuk legfőbb elemeit. Az eredményközpontú reformprogram mellett megmaradna az unió egysége, azonban bizonyos kérdésekben éles szembenállásokra lehetne számítani.
Vagyis, szinte minden marad a régiben. A bürokraták tovább dagonyáznak Brüsszelben, a gazdagabb országok továbbra is folytatnák azt a manipulációs játékot a gyengébb, szegényebb és a később csatlakozott országokkal, amin eddig is csak ők nyerhettek a gyengébb tagállamok támogatását farizeus politika jelszavait hangoztatva. Görögország eklatáns példa erre. Továbbá: „A németeknek kifizetődik a kelet-európai országok támogatása, a pénz nagy része az ő gazdaságukba csorog vissza” –állította Oettinger. az EU pénzügyi biztosa, aki ezt hivatalból is pontosan tudhatja!)
2, - az Európai Unió fokozatosan leszűkítené az integrációt az egységes belső piac területére, más kérdésekben, például a migráció vagy a biztonság és a védelem terén a jelenlegi uniós szintű helyett kétoldalú együttműködés alakulna ki a tagállamok között.
Egyértelmű fenyegetés azzal kapcsolatban, hogy az együttműködésben mindig két fél alkuján áll vagy bukik a vásár, ha nem törvények rögzítik a feltételeket, hanem majd az erősebbik dönti el a bulikat, méghozzá mindig a nagyobb kutya modell alapján. Gondoljunk az IMF ”sikeres”adóság növelő közreműködéseire EU –s és világviszonylatban is.
3, - a többsebességes Európa
Európa már most is több sebességes, persze most csak inkognitóban az. De ez a két féle elbírálási lényegen nem változtat, sem gazdasági téren az órabérek, az árúk minősége nem azonos a most még nem kétsebességesnek minősített unióban, sem az unió társadalmi, politikai életében /például veszedelmes és fájó jelenség a nemzetiségi autonómiák hiánya az új tagországokban/. Brüsszelnek és Berlinnek azonban minden etikai jellegű erőfeszítése eddig a „Willkomenskultur” - ban merült ki.
4, - a tagállamok mélyítenék az együttműködést egyes kérdésekben, például a kereskedelem, a migráció, az egységes külpolitika vagy a határvédelem terén.
Ez végül is Juncker felfogásában a jelenlegi hatalom-központosító igyekezetek fokozását jelentené, az állami önállóságok fokozatos elmorzsolását, az egyelőre lassabb lépéseket a neoliberális vágyálom, a föderális berendezkedés irányába.
5, - a föderális Európa
Európa halála. A sokszínűség elvesztése. Ez maga a vég, egy hagyományos alapműveltség kivégzésének a tervezete (cultur-cidium). Az amúgy is csökkenő kulturális értékeink és tudatunk felszámolása, helyette jönne a fast food jellegű új egyen-kifőzde kultúra, a menü friss orientális fűszerekkel vegyítve, sőt túlrakva.
A felelősség politikában elsősorban a tisztességre alapozódik. A Fehér Könyvek első látásra, hallomásra nem ébresztenek bennünk bizalmat. Politikai szerepükben és emberi magatartásaikban leértékelődött Junckeré és társaié sem. Ami eddig nem jött össze nekik, ezután sem fog: sem ma, sem holnap. Sűrűsödő gondok közt vergődő földrészünknek ma már új szellemre van szüksége.
Gágyor Péter (a teljes írás az Élő Vidék című újságban jelent meg) forrás: http://mandiner.hu/cikk/20170313_gagyor_peter_azok_a_bizonyos_feher_konyvek