- Mennyire rázkódtatta meg az MKP-t, hogy harmadszor sem sikerült bekerülnie a parlamentbe?
- Senki sem örült annak, hogy nem sikerült megugorni az ötszázalékos küszöböt, annak ellenére, hogy a civil szféra részéről masszív támogatásban részesült a párt. Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy nagyon sokan nem mentek el választani…
A magyarlakta járásokban kevesebben szavaztak, a Komáromi járásban például nem haladta meg az ötven százalékot a részvétel. A felvidéki magyarok elméletileg két pártot is bejuttathattak volna a parlamentbe, de ehhez nem volt elég magas a részvétel. Sokan megcsömörlöttek az állandó vitáktól, a megosztottságtól, és protestszavazók is akadtak. 1989 után a választási részvétel a magyarlakta területeken általában nem volt alacsonyabb az átlagnál, most már ez az arány megfordult. Az emberek elvárják, hogy a pártok országos szinten beszéljenek egymással, és közös listát állítsanak, ami nem történt meg.
- A választások után a Híd és az MKP leülhetett volna tárgyalni, a Híd megkereste az MKP-t, ám végül nem jött létre a találkozó, az MKP visszalépett.
- A választások előtt kellett volna tárgyalni. Nagy hibának tartom, hogy az értelmiségünk és a sajtó jelentős része felháborodás nélkül tudomásul vette, hogy a Híd még tárgyalóasztalhoz sem hajlandó ülni. A választások utáni tárgyalási javaslat megkésett volt, és menekülési utat jelentett a Híd számára, mert számukra akkor már nyilvánvaló volt, hogy merre tartanak. Akkor még nem volt arról hír, hogy kormányt alakítanak a Smerrel és a Szlovák Nemzeti Párttal. Az MKP részéről nem volt kérdéses, hogy tárgyalni kell, még kezdeményeztük is, a Híd a választások után – mivel nem kapott akkora támogatottságot, amekkorát várt – akarta jelezni, hogy mégis tárgyalnának. Jött azonban a hidegzuhany, a koalíciókötés, nemcsak a Smerrel, hanem az SNS-szel is.
- Ön szerint nem beszélhetünk arról, hogy a Smer és az SNS valóban megváltozott volna?
- Az emberek ezeknél a pártoknál nem változtak meg, a pártok sem változtak meg. Az SNS-nek van most egy jó kommunikációs képességekkel megáldott elnöke, akiről viszont mindenki elfelejtette, hogy korábban Slota táskavivője volt. Hogy a Smer és az SNS nem változott meg, annak szembeötlő példája az állampolgársági törvény kálváriája a parlamentben. Az, amit a Híd produkált, kritikán aluli. Hosszú időn keresztül ez volt a Híd egyik fő témája, és most még arra sem tett kísérletet, hogy leüljön a koalíciós partnerekkel, és megmagyarázza nekik, hogy nem veszítheti el az arculatát, és a törvényt úgysem fogadják el még a Híd támogatása mellett sem. Ezt lehetetlen lesz a Híd részéről megmagyarázni. Nem azért, mert ez egy óriási problémamegoldás lett volna, hanem a jelképes volta miatt. Hasonlóan alakult Malina Hedvig esete: még az előző kormány minisztere „passzolta át” az ügyet Magyarországra. Ez sem megoldás azonban, inkább az igazság arculcsapása. Fontos ügyekben tehát nem történt változás.
- Hogy értékeli mindezek fényében a Híd döntését a koalícióról?
- 1989 után először fordult elő, hogy egy magyar érdekeket is felvállaló párt a rossz oldalra állt. A választók jelentős része kifejezte, hogy nem kér a Smerből, és két jobboldali párt mégis lehetővé tette Fico harmadik kormányának létrejöttét, cserébe pedig semmilyen fontos pozíciót nem kaptak, semmilyen fontos célkitűzést nem tudtak időponthoz kötve a kormányprogramba foglalni. Vannak hangzatos ígéretek a kormányprogramban, ám a puding próbája, hogy megeszik. Ráadásul kérdéses, lesz-e egyáltalán idő ezeket megvalósítani. A Smernél kulcspozícióban maradtak azok az emberek, akiket a Híd végig kritizált. Lucia Žitňanská úgy lett igazságügyi miniszter, hogy meghazudtolja mindazt, amit ő maga és a Híd a kampányban ígért. Nem négyes koalíció alakult, hanem Fico harmadik kormánya, kiegészülve az SNS-szel és két „futottak még” kategóriájú párttal. Utóbbi kettő közül az egyik gyakorlatilag értékelhetetlenné vált, hiszen még frakciója sincs a parlamentben. A másik pedig nem hozta ki a maga hat és fél százalékából, amit kihozhatott volna, ugyanis a Híd nélkül nem jöhetett volna létre az új kormány. Magyar szempontból azt is meg kell említeni, hogy ha létrejött volna az összefogás, más számokról beszélhettünk volna, és leválthattuk volna a Smert. Így azonban az emberekben erősödik az az érzés, hogy a politikusoknak nem kell hinni, mert mást mondanak, és megint mást csinálnak. A jobboldal mint kategória leszerepelt, a Híd és a Sieť ezzel a koalíciókötéssel halálos bűnt követett el. Attól félek, ebből semmiféle haszna nem lesz sem az országnak, sem az itt élő magyaroknak és más kisebbségeknek. Nagyon sajnálom azokat, akik valamilyen tisztséget fogadtak el annak reményében, hogy valamin változtatni tudnak, mert amíg legfelsőbb szinten a mosolydiplomácia mellett nem lesznek valódi tettek, addig nagyon nehéz felad
- Kisebbségi szempontból bekerült a kormányprogramba néhány, eddig megoldatlan kérdésekre irányuló ígéret, mint a kisiskolák megmentése (ami az MKP számára is kiemelt téma volt) vagy a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása. Ha ezeket sikerül megvalósítani, változhat az MKP hozzáállása is a kormányhoz?
- Nagyon messze vagyunk ettől, ezekből a deklarációkból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A programból hiányoznak a konkrétumok. Például elvártam volna, hogy a kisiskolák esetében konkrét időpont jelenjen meg a dokumentumban, ami fogódzót nyújt. A középiskolákról pedig mintha elfeledkezett volna a kormányprogram.
- A kisiskolák esetében adott az időpont, mert szeptemberben hatályba lép a törvény, a változtatást addig kell elvégezni.
- Viszont a beiratkozások már lezajlottak, miközben senki sem lehetett biztos a megoldásban. Nemcsak jelezni kellett volna, hogy majd megoldjuk, hanem rögtön meg kellett volna oldani, ennek a törvénynek már ott kellett volna lennie a parlamentben, és el kellett volna fogadni. Viszont természetesen megvárjuk, mi lesz, mert azt senki nem mondhatja, hogy baj, hogy ezek az ígéretek ott vannak a programban. A megvalósulásuk azonban valódi megoldást kell hogy jelentsen. Azért tartok attól, hogy nem valósulnak meg, vagy csak részben; mert a Smert és az SNS-t nem tartom olyan partnernek, amely számunkra megfelelően oldhatná meg ezt a kérdést. Félek a kirakatmegoldásoktól, a kozmetikázástól. A kormánykoalícióval nem értek egyet, de a beszélő viszonyt fenn kell tartani. Nagyon remélem, hogy a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvénytervezet esetében a civil szférának és másoknak is lesz esélye véleményt mondani.
- Az MKP-nál júniusban tisztújításra kerül sor. Várható-e komolyabb szemléletváltás a pártnál?
- Minden egyes tisztújítás magával hozza a változásokat. Változásokra szükség is van. Egy folyamat elkezdődött, nagyon jó, hogy több fiatal aktívan bekapcsolódik a közéletbe. Alulról építkező pártról van szó, ahol mindenkinek esélye van. Helyi és regionális szinten most zajlanak a konferenciák, amelyekről a javaslatok érkeznek. Ezek alapján születik meg a döntés. Amikor a jelölések ismertek lesznek az egyes posztokra, fontos lenne, ha a jelöltek kommunikálnának egymással, és a tisztújítás nem harc lenne, mert aki tenni akar, az ebben a csapatban megtalálja a helyét.
- Önnek vannak elnöki ambíciói?
- Többen megkerestek, több régióból, lehet, hogy a preferenciaszavazatokra alapoztak, lehet, az elnökválasztási szereplésemre. Én azonban azt a megoldást tartanám a legjobbnak, ha új ember kerülne a párt élére, aki eddig még nem töltött be semmilyen tisztséget. Új arcra, új munkamódszerekre van szükség. Ez persze nem azt jelenti, hogy a korábban születetteknek már nincs helyük a pártban.
- Modernebb szemléletre lenne szükség?
- Egyértelműen. Az ember hiúságának jót tesz, ha javasolják, ám nem tartom jó megoldásnak, hogy olyasvalaki legyen az elnök, aki már betöltött magas tisztséget, és a párt arca volt korábban. Változtatni és kockáztatni kell, nem mindenkinek a kisöprésével, de a fiataloknak, az idősebbeknek, a középgenerációnak is meg kell találnia a helyét. Szeretném azt is, ha a hölgyek az eddiginél nagyobb mértékben érvényesülnének a pártban.
- A legtöbben Menyhárt Józsefet favorizálják.
- Én több jó jelöltet látok, az egyik közülük egyértelműen Menyhárt József, akinek a választási eredménye mutatja, hogy komoly támogatottságnak örvend, nemcsak a saját járásában, a Dunaszerdahelyiben, hanem azon kívül is sokan szavaztak rá. Nem szeretném azonban, ha a potenciális jelöltek száma egy emberre korlátozódna, hivatalos jelölt ugyanis még egy sincs. Az egyes járási konferenciáknak szuverén joguk új neveket javasolni, ez tehát nyitott kérdés.
- A saját pozícióját hogyan látja a párton belül?
- Az elnökségben szívesen maradnék, nem akarom kivonni magam a munkából. Mellette azonban a Csemadok országos elnöke is vagyok, ahol szintén tisztújítás várható.
- Ott folytatni kívánja?
- Én a saját helyemet alapvetően a civil szférában látom, ami viszont nem azt jelenti, hogy a pártban nem kívánok tevékenykedni. Az MKP Pozsony megyei elnöke vagyok, hogy maradok-e ebben a tisztségben, az is hamarosan kiderül.
- Nemrégiben felmerült egy másik potenciális elnökjelölt, Nagy Dávid neve, aki szintén sikeresen szerepelt a választásokon.
- Több név is felmerült, ezt a találgatást egyelőre korainak tartom.
- A Hídból kilépett Simon Zsolttal zajlott bármiféle egyeztetés?
- Nem tudok ilyesmiről. Rendezvényeken összefutottam vele én is, ahogy más hidas vagy egyéb képviselőkkel, de tárgyalásokról nem tudok.
- Ha az MKP-ban a tisztújítás nem hozna megújulást, hanem a régebbi struktúrákat képviselő személy kerülne az elnöki posztra, nem állna fenn a pártszakadás veszélye?
- Nem hiszem. Az, hogy az MKP nem jutott be a parlamentbe, nem tölt el örömmel bennünket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez egy nagy bukás lett volna. A több mint százezer szavazat számottevő mennyiség, komoly erő. Egy etnikai pártra, amely a magyar és a regionális érdekeket felvállalja, szükség van, és fontos, hogy meg tudja tartani az egységét, a közgyűlést követően is egy irányba tartson, és ne legyen széthúzás. Erre komoly esélyt látok.
- A generációváltás mellett világnézeti szempontú váltásra is szükség lenne?
- Nem. A jobbközép irányultsággal nincs gond, a nyitottsággal sem, az MKP eddig is nyitott volt az együttműködésre. Helyi, regionális és országos szinten sincs elszigetelve az MKP. Ebben nem látok problémát.
Kérdezett: Szalay Zoltán (ujszo.com)