Az önkormányzati választások éjszakáján és másnap hajnalán – várva az eredményeket – elolvasgattam újra a választásokkal kapcsolatos blogjaimat. Érdekelt ugyanis az, hogy mennyire sikerült előrelátni a dolgokat és bemérni a kialakult helyzetet... 

Nos!

Mielőtt nekifognák, hadd köszönjem meg a szenci magyaroknak a helytállást. Sokan megértették, hogy összefogás nélkül nincs itt mit keresnünk. Így is szavaztak. Az eredmény ismert: Dušan Badinský lett a polgármester, aki megkapta t. k. a Csemadok, az MKP és a Most-Híd támogatását is.

Mindenkinek köszönet a helytállásért!

Mindjárt az eszmefuttatásom elején szögezzük le: szégyen és gyalázat, hogy városunk szavazóképes polgárainak még a fele sem ment el szavazni (46%!). Nem érdekeltek a közügyek intézésében? Rémesen alacsony részvétel, ami már veszélyes!

Miért?

Mert már közelít ahhoz az adathoz, amikor már a szavazás végeredménye nem tükrözi híven a lakossági nézeteket és elvárásokat, mert a szavazók több mint a fele otthon maradt. A lábukkal szavaztak – nem mentek el. Ez pedig rosszabb, mint a protestszavazás. Azért, mert nem derülnek ki a vélt vagy valós bajok. Mert azok vannak mindenhol, tehát Szencen is, hiszen ideális állapot a napi realitásokban hosszútávú mértékben nem létezik-létezhet. Kezelni pedig kellene őket.

Másik meglátásom a generációváltás. Saját képviselői tapasztalatom alapján állíthatom, hogy ilyen „fiatalítás“, „függetlenkedés“ és (szönciesen mondva) „gyüttmöntözés“ még Szencen nem volt. Ez magában nem is lenne baj, mert az élet velejárója. Kiestek olyan képviselők mint pl. František Podolský vagy Pavol Škovránek. Olyanok, akik évekig voltak képviselők, pedig most sem kerültek be, pl. Emese Dobošová vagy Józan Gazsi. Kár értük! Elvitte őket az idők szele...

Harmadik megállapításom abból fakad, hogy végigtanulmányoztam az MKP helyi elnökétől kapott táblázatokat, amelyek képviselőként és szavazási körökként tartalmazza a választási adatokat (amint ezeket végleg leellenőrizték és véglegesítették, közzétesszük oldalunkon a „Dokumentumok“ fejezetben).

Kedvenc tudományom a matematika, sok munkától kímélt meg az életben. Ugyanis a reális világban sok minden előre kiszámítható egy bizonyos valószínűséggel (értékhatárai 0...1, 0 = nem valószínű egyáltalán, 1 = biztos a dolog). Ha ez a „biztonsági tényező“ nagyobb mint 0,8 ... 0,9, magasan valószínűsíthető a megvalósulás. Így vagyunk a szavazásokkal is, hiszen a nagy számok ugyancsak matematikai törvénye itt is érvényes. Az egyes szavazókörzetek adatainak elemzése alapján egyértelmű, hogy Dušan Badinský polgármester főleg nekünk - szenci magyaroknak - (is) köszönheti mandátumát. Szerencsénkre...

A negyedik kitételem pedig a képviselőkre vonatkozik: sokan a választók közül nem értették meg a választások előtt közzétett ajánlásomat (Választási rosádák). Elemezvén az adatokat, nekem egyértelmű: az ajánlott, szervezett szavazás elég magas fokú hiányában két képviselőt vesztettünk. Ha úgy szavaztunk volna, ahogy ajánlottam, ma nagy valószínűséggel 4 – 5 képviselőnk van. Ez pedig nem légből vett adat – a számok nem engednek.

Úgy kell nekünk!

Ötödszörre pedig hadd állapítsam meg, hogy a bejutott három képviselő (Németh Gabriella, Galambos Rudolf, Bárdos Gyula) nem éppen a „fiatalítás“ miatt lett képviselő, hanem a szenci magyarok egy részének tudatos magatartásának köszönhetően. Ez is igazolja a választások előtti ajánlásom helyességét. Ha ezt legalább 70-80%-ban betartottuk volna, indokolt lenne örömünk. Ehhez az kellett volna, hogy többen menjünk el szavazni és egységesen szavazzunk. A számok alapján látom, hogy a szenci magyarok többen voltak mint az az átlag nyomorult 46%.

Ma a második legerősebb klubunk lenne az Önkormányzatban! Mint MKP-s tagot csak az vigasztal, hogy eddig 3 képviselője volt a pártnak, most is annyi van. Ez valamivel több mint 15% – tehát megfelel a városi számarányunknak. Tehát nincs veszteség ( a rohamosan csökkenő számarányok ellenére!). A Most – Híd-nak (ők is szenci magyarok) pedig át kell gondolnia a helyi szeparatista politikáját – mert a tavalyi bakiért megkapták a szavazói „jutalmat“.

De hát – késő bánat, eb gondolat! Abból kell főzni, amink van...

Agárdy Gábor