Mint régi(módi) kereszténydemokratának, amolyan CSU-típusú szociálisan is érzékeny jobbközép beállítottságú állampolgárnak és ennek a weboldalnak (www.szenc.sk) a szerkesztőjének nem illik tanácsot adni az EP-választások alkalmával, hogy a szenci magyarok melyik pártra szavazzanak és esetleg ki legyen az a kettő jelölt, akiket karikázással kitüntetnek...
Azért nem, mert ezzel ronthatnám a szenci magyarok áhított össztartozásának a gondolatát, szembeállíthatnák egyéneket, családokat, másrészt pedig a szencieket - politikailag és társadalmilag is - teljesen alkalmasnak tartom arra, hogy tanácsom nélkül is tudják, hogy hogyan szavazzanak. Csak egy kérésem van: vegyenek részt a szavazáson.
Ezért csak azt írom le csendben, hogy május 25-én (szombaton) én milyen alapelvek mentén fogok szavazni. Úgy fogok szavazni, hogy a transznacionalizmust, a radikális libertarianizmust hirdetőkből és a balliberális frankfurti neomarxistákból a lehető legkevesebb legyen az új Európai Parlamentben. Olyan pártra fogok szavazni, amelynek idegen a keresztényellenesség (itt most nem csak vallási értelemben írom), nem támogatja és ok nélkül nem diszkriminálja pozitívan a melegházasságot vallókat, a magukat LGBTI...-nek vallókat, nem élteti a korlátlan és illegális bevándorlást, nem tartja jónak a teljesen szabad abortuszt mint egy nő jogát a gyilkosságra és nem nihilista elveket vall az Európai kultúrát illetően. Nem szavazok olyan pártra, amely fasisztoid jellegű és/vagy betegesen nacionalista, netán soviniszta. Nem szavazok olyanra sem, amely a globalizmus leple alatt az Egyesült Európai Államok létrehozását támogatja. És olyanra sem, amely nem hajlandó legalább a kulturális autonómiáról tárgyalni egy őshonos kisebbség esetében. Olyanra sem szavazok, amely nyíltan támogatja a globális tőkeáramlást annak minden negatív és politikai-hatalmi törekvésével együtt.
Ezekkel ellentétben olyan pártra fogok szavazni, amely vállalja és támogatja a kereszténység és a humanizmus eszméjét, valamint saját hagyományait a klasszikus családmodellel és gyermekvállalással együtt, a demokrácia és a pluralizmus elveit, az egyéni szabadságjogokat, a magántulajdon sérthetetlenségét, a jogállamiságot, az egyéni, valamint csoportjogokat és a szubszidiaritáson alapuló önkormányzatiság és regionalizmus eszményét. Olyan pártra fogok szavazni, amely látja, hogy az EU egy jó dolog, mert hosszú időre békét teremtett Európában. Azt a pártot választom, amely emellett szükségesnek tartja az EU ilyen irányú reformjait. Annak a pártnak adom voksomat, amely kiáll a saját és más nemzeti kisebbségek jogai mellett, nem bántva ezzel más (akár EU-s) polgárok egyéni és kollektív jogait. Voksolok arra a pártra, amelynek programja és elvei az unokáim nemzeti megmaradását és a megszokott európai keresztény kultúrába beágyazott jólétét is garantálhatja.
A párttagság vagy pártszimpátia és annak megváltóztatása, cseréje nem holmi fehérneműcsere, nem napi, havi, még csak nem is éves szükségletesség. Életemben csak egy pártnak voltam-vagyok a tagja, annak is a rendszerváltás után. Az ember egyszer az életében választ pártot a saját életfilozófiája és elvárásai alapján és ezt a pártot addig támogatja, míg az elvárt elveket betartja és igyekszik azokat megvalósítani. Mindenhol vannak hiányosságok. Abban az egyetlen pártban is, ahol idestova - beleértve az elődpártokat is – három évtizede párttag vagyok - a jobbítás állandó szándékával.
Az eddigi tapasztalatok alapján könnyen idokolni tudom elhatározásomat: a 21. listára – a Magyar Közösség Pártjára szavazok és két jelöltet fogok karikázni!
Agárdy Gábor – a www.szenc.sk szerkesztője