Sosem tanultam újságírást, a gondolatok és elképzelések ebbéli kifejezését az élet tanította meg velem. Elemi iskolás Száraz Márta elsős tanítónénim mindig azt mondta, hogy először gondold meg, mi a mondanivalód, csak aztán írd le…

Ezt fejlesztette tovább a jó tanítók serege. Ha fogalmazást írattak, akkor megkaptuk a helyesírási hibák javításán kívül a tartalmi kritikát is. Később pedig mint műszaki végzettségű parlamenti képviselő tanultam meg a szóbeli megnyilkatkozás alapvető szabályait is – már amit akkor a rendszerváltás körüli években meg lehetett tanulni.

 Néha-néha azonban az ember felkapja a fejét pár apró „marhaságon“, ami nem is az újságírási etikával ellenkezik, hanem inkább nemtörődömség és hanyagság eredménye. Ilyenre találtam rá az FB-n, amit később megtaláltam a www.senec.tv internetes TV-portálon is (http://senec.tv/zacala-sa-plesova-sezona/).

Nos, a dünnyögésem abból ered, hogy mint az Alapiskola Iskolatanácsának tagja és a www.szenc.sk oldal szerkesztője részt vettem az Alapiskola (amúgy kitűnőre sikerült) retrofilmes farsangi bálján (hálistennek nem én voltam a legöregebb, ott volt a kedélyes Tušer professzor úr, az újságírás-oktatás hazai mentora, városunk kitüntetettje – lásd a tudósítást a www.szenc.sk oldalon).

 Éppen az általa oktatott újságírói módszerek hiánya miatt van problémám a fent említett portál képes tudósításával az aznapi szenci farsangi eseményekről. Történt, hogy az Alapiskola és a Művészeti Alapiskola (ún. „zeneiskola“) szülői bálja egyazon estére esett: az egyik a volt Montostroj, az utóbbi az Elektrovod nagytermében volt. A portál pedig tudósított mindkét bálról. Révén nem profi TV-ről van szó, simán elfogadható képi produkció lett belőle. Amivel gondom van, az maga a képi tartalom. Először az Alapiskola báljáról vágtak be egy aránylag szélesebb korrekt tudósítást. Majd jött a zeneiskola báli tudósítása, amely hanganyaga alá teljesen rendszertelenül, a valószínűségszámítást is meghazudtolva vágták be az Alapiskola báli képeit, keverve a zeneiskola báljának néhány képével.

Mit gondoljon erről az ember? Olyan kevesen voltak, hogy nem lenne ildomos bemutatni? Vagy csak csupán szerkesztési baki? Talán vágási hanyagság és képanyag-hiány vagy rossz képanyag-minőség miatt volt kénytelen a szerkesztő ilyen eszközhöz nyúlni? Nem tudom!

 Egy azonban biztos: Képes tudósításnál, ahol nem hangzik el az a diszkrét (akár írásbeli) figyelmeztetés, hogy csak illusztrációs képekről van szó, és nem konkrét helyszíni képeket adunk, nem szabad keverni a képeket sem tartalmi, sem időrendi sorrendben. Úgy nézett ki, hogy a Szülői Szövetség elnöknője egész este a két bál között rohangált. Ez félrevezetheti a nézőt, főleg azt, aki személyesen nem volt jelen az eseményeken. Ezt alapvető tudnivalóként tanítják a szakmában.

 Amúgy – eltekintve ettől a bakitól – a tudósítás korrekt volt, célját elérte, hiszen informálta városunk lakosságát és az FB rajongóit mindkét eseményről. Nézetem szerint több képes információ is elkelne városunkról. Nemcsak azért, mert eddig még ilyen nem volt és a technika ezt ma már az egyszerű polgároknak is lehetővé teszi. Kell ez azért is, mert egy jól és főleg „pontosan és szépen, ahogy csillag megy az égen“ újságírás csak a polgárok tájékozottságát és komfortérzését erősíti mindannyiunk örömére.

 Remélem, Tušer professzor úr, aki  állandó olvasója portálunknak, nem fog nagyon megszidni. 

                                                                                                                 Agárdy Gábor