Most volt egy éve, hogy a posztmodern-kor egyik rákfenéje - a Covid-19 vírusos megbetegedés - ránk szabadult. Több mint 120 millió embert fertőzött meg a világban, akikből majdnem 3 millió meghalt...
Ilyenkor nem érdemes sokat mondani meg írni sem, mert már a vízcsapból is a Covid csepeg. Vagy már nem csepeg - folyik. Egy régi, 1975-ös ujsághír szerint a koronavírust már diagnosztizálták egy fél évszázada és kisérleteket is végeztek vele az amerikai haditengerészetnél.
Inkább csak néhány kérdést lehetne feltenni, azokat is csak csendesen, mert feleletet nem ad senki sem.
A kérdések feltételére egy "vicc" inspirált, mikoris valaki megjegyezte:
"Az orvosok és tudósok egy év után sem tudják, hogyan lehet gyógyítani a Covid-betegeket, de pontosan tudják, mivel kell beoltani az egészségeseket. Itt valami nem stimmel!!!"
Csak remélni lehet, hogy van még olyan társadalmi közeg, elbeszélési lehetőség és fórum, ahol korunk embere megpróbálhatná megkeresni a válaszokat.
Az első kérdés - és talán a legfontosabb - az, hogy korunk tanult emberei (a tudósok és a tudomány) miért akarja azt a hamis látszatot kelteni, hogy az ember mindent képes önmagában megoldani és miért nem látja be, hogy erkölcs nélkül semmit sem ér az igyekezet. Ugyanis a morál lehetne az az iránytű, amely mindig mutatja az "északot", a helyes irányt. A történelmet csak kevésbé ismerőknek is világos, hogy a nagy történelmi törések mindig akkor keletkeztek, amikor valamilyen módon a morál "háttérbe szorult" a társadalomban (pl. a Római Birodalom bukása). Aztán a pofáraesés után kínkeservesen kellett beismerni, hogy néküle nem megy...
A második kérdést egy teljesen új hír hallatán - mikoris nemzetközi tudósok társasága a wuhani erdők 25 km-es körzetében a denevéreken legalább 20, egymáshoz és a Covid-19 vírusához is nagyon hasonló vírust talált - kell feltenni: természetes vagy mesterségesen "csinált" vírussal állunk szemben?
Ezután ebből logikusan következik a harmadik kérdés: ha a vírus természetes eredetű (tehát emberi kéz és agy közreműködése nélkül jött létre), miért nem tudott a globális, világegészségügyi rendszer időben beavatkozni?
A negyedik kérdés pedig automatikusan vetődik fel a harmadik után: Miért nem volt kisérlet arra, hogy a vírust már a legelején elfojtsák – bármi áron, hogy csírájában lokalizálják, hiszen tudták, hogy koronavírus-típusról van szó.
Figyelve a világstatisztikákat – persze, a kérdés mindig megmarad, hogy mennyire hitelesek – felmerül az ötödik kérdés: miért mutatnak az egyes államok statisztikái akár ötszázszoros különbséget a fajlagos halálozási mutatókban (átszámítva pl. százezer vagy egymillió lakosra)?
Ha komolyan gondoljuk a védekezést az egész világon, akkor feltehetjük a hatodik kérdést: miért nem egyforma metódusokkal és eszközökkel dől el az, hogy valaki a koronavírus miatt halt meg, vagy más, eddigi súlyos betegsége(i) vált(ak) még súlyosabbá, ami aztán halálhoz vezetett.
A legérdekesebb pedig a hetedik kérdés: miért van az, hogy a Föld fertőzött népességének fele – függetlenül a lokalitástól – tünetmentesen esett át a fertőzésen?
Meggyőződésem, hogy ha ezekre a kérdésekre meglennének a válaszok, már régen vége lenne a járványnak.
Agárdy Gábor
Fotó: Világháló (az írás az Orvosi Hetilap, 1976. januári 1. számában jelent meg, melyben szerzője Pongor Ferenc egy, az USA-ban megjelent tanulmányára utal).