Az emberiség fejlődése során sok filozófiai és vallási irányzattal találkozhatunk. A több- és egyisten-hívőkkel, valamint ateistákkal is, akik eleve nem hisznek semmilyen felsőbbrendű lény létezésében...
Az agnosztikusok arra az álláspontra helyezkedtek, hogy metafizikailag Isten léte nem bizonyítható, tehát nem is létezik. Ha pedig létezik, nem megismerhető, tehát nincs. A világvallások kialakulása során meghatározók lettek az egyistent hirdető vallások. A késői antik világban (Kr.u. 1.-3. sz.) pedig kialakult a gnosztikus filozófia, amely a megismerhetőség alaptételére épít és utat nyitott a kereszténységnek. A kereszténység volt az új kultúra elindítója (Európában is).
A világban ma – mint mindig – folyik a harc, hogy kinek van igaza és egymás az győzködése. A meccs döntetlenre áll, mert hát ha volna metafizikai bizonyíték a felsőbbrendű lény (Isten) létezésére, a meccs már rég eldőlt volna. Ma ott tartunk, hogy ezt legjobban a hívő és nem hívő szavaink fejezik ki a legjobban, mert ha nincs Isten, akkor is hihetem, hogy létezik. Ha pedig van, amit ugyan bizonyítani nem tudok, akkor még metafizikusan is hihetem, hogy nincs.
Ezek a filozófiák nagyban rányomták bélyegüket a halál utáni állapotokra. Általában az egyisten-hívők hisznek a túlvilági életben, sőt pl. a hinduk reinkarnációs elmélete még tovább megy: halálunk után egy idő elteltével valamilyen más formában újra megszülethetünk. Az ateisták elutasítanak bármilyen másvilági, halál utáni állapotot: ha egyszer meghaltunk, nem marad semmi, csak a nix. Ez az embertípus tudatosítja, hogy halálával teljesen megsemmisül, még „por sem marad belőle“. Az effajta filozófia elutasít minden reményt a (halál utáni) örök életre.
Egyik ismerősöm megrögzött ateista, aki tiszteli mások vallásos meggyőződését. Humanizmusból és kulturáltságból nálam jelesre vizsgázott, szakmailag is kiváló. A „...mi az igazság?...“ kérdésében neki mondtam a következőt:
Ide figyelj, haver! Ha neked van igazad és egyszer meghalunk, nem lesz min meglepődnöm, mert nem lesz kinek és hol meglepődnie, hiszen nem fogok létezni a nixben. Nem lesz semmi. Te sem fogsz meglepődni ebben az esetben.
Ellenben – ha van túlvilág – igencsak meg fogsz lepődni! Ezért logikus, hogy én nem fogok meglepődni az egyik esetben sem.
Focinyelven: félidő 1:0.
Agárdy Gábor