A világ eseményeit figyelő ember értetlenül áll bizonyos események értelmezése előtt, még akkor is, ha a mindenható média igyekszik „megmagyarázni“ mindazt, ami körülöttünk történik…

Semmi  kétség,  napjainkban a világ újrafelosztása zajlik. Az első világháború után egy rövid „fegyverszünettel“ folytatódott a második világháború, amely ugyanazt a célt szolgálta: harc az erőforrásokért, nyersanyagokért és a világban való befolyásért. A hatalmi központok  (pl. a londoni City) áttevődtek Európából az amerikai kontinensre (pl. Wall Street). Mindez megerősíteni látszik azt a ma már ismert tényt, hogy a 20. század elején nagy erők lendültek mozgásba Európában. Utalnék itt Richard Coudenhove Calergi gróf ténykedésére, amelynek célja Európa teljes átalakítása volt (megálmodta a Páneurópai Uniót), beleértve a fajkeveredést, a régi német, francia és angol arisztokrácia félreállítását (mert degeneráltaknak találta őket) és egy új, szerinte zsidó arisztokrácia hatalomra segítését, mert ez tudna  új vért hozni Európába. Első támogatói és finanszírozói éppen a Rothschild- és a Warburgdinasztia voltak.

Észak-Afrika destabilizálása, a Közel-Kelet eseményei (Irak, Irán, Afganisztán, Szíria, Jemen...), az orosz embargó, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési  Partnerség (TTIP), a csendben készülő világ-élelmiszerkódex, a milliókat megmozgató (jól szervezett)  migráció, Benedek pápa lemondása és még sok-sok  más esemény világszerte látszólag nem függ össze egymással. Hogyan is állíthatná egy magát épeszűnek tartó európai, hogy Líbia bombázása és a pápai lemondás valahogy összefügg? A világban zajló események még csak részbeni megértése  is egy nagyon sok ismeretlenű, magasfokú egyenletrendszer megoldásához hasonlítható, ahol valamely ismeretlen tényező iciri-piciri változása másutt előre nem látható változásokat, szörnyű háborúkat és elhúzódó válságokat generálhat.

Az ilyen események megértésére és okainak  megfejtésére nem elég csak a mai eseményekkel foglalkozni, a korábbi idők népvándorlásaival  és következményeikkel  is számot kell vetni. Ezért nem  megkerülhető téma ebben a fejtegetésben az európai zsidó bevándorlás sem, amely zömmel Lengyelország felosztása után a 18. század második felében kezdődött főleg Oroszországból, az akkori  volt lengyel területekről  és a mai román területekről, ahol nem éppen kesztyűs kézzel bántak velük. A keletről bevándorolt zsidók szívósságukkal, szorgalmukkal és történelmi tapasztalatuk segítségével hamarosan – mintegy 150-200  év alatt,  a szaporodási rátájuknak is köszönhetően – Európa gazdaságilag meghatározó tényzőjévé váltak. A korábban itt lévő kisebb zsidó enklávék és más bankárcsaládok (pl. a német  Fuggerek) a bevándorlókkal egymást segítve kialakították a már akkor sem egységes zsidóságot. Lényegében kialakultak a mai  bankárcsaládok, majd a dinasztiák (Rothsschildok, Warburgok, Rockefellerek, Morganok, stb...), akik képesek voltak befolyásolni a háborúk kimenetelét is.

Az első világháború utáni hatalmi centrumok Amerikába való áttelepülése természetszerűleg vitte magával a gazdasági befolyást is, de sohasem (a mai napig sem) tudott olyan magas és súlyos befolyásra szert tenni, mint annak idején Európában. Hiszen pl. a cionista mozgalom (egyik képviselője a magyar származású Herzl Tivadar volt) - amelyet ma nyugodtan nevezhetünk zsidó nacionalizmusnak - már a 19. században célul tűzte ki egy zsidó állam létrejöttét, ahol a világ szétszórt, diaszpórában élő zsidósága zömmel  igazi hazára lelhetne. Ezt az elképzelést  az európai zsidóság befolyásos része is végül  támogatta és így 1948-ban létrejöhetett Izrael állama. Az így politikai nagyhatalmi akarattal megalakult zsidó államot főleg a tehetősebb amerikai zsidóság támogatta. Még a Szovjetunió is beleegyezését adta,  Sztálin így remélve, hogy megszabadulhat az orosz zsidóktól.

Izrael léte ma nem elképzelhető a hathatós amerikai segítség nélkül: csak a védelmi kiadásokra az USA évente kb. 3 milliárd dollárt adományoz Izraelnek, amely ajándék összegét – tekintettel az  amerikai adományozók akaratát figyelembevéve – pár éven belül majdnem a duplájára akarja emelni (lásd: https://izraeli-hirlevel.blogspot.sk/2016/04/amerikai-vedelmi-tamogatas-izraelnek.html).  Ebben a „szponzori“ tevékenységben természetszerűleg  élen  járnak a gazdag amerikaiak, köztük a befolyásos zsidó közösségek is. Nevezzük el ezt a csoportosulást az „L“ (lokalista) csapatnak, amelynek érdeke elsősorban az USA-t és érdekszféráját érinti. Beállítottsága (minden látszat ellenére) megmaradt nemzeti amerikainak és így elsősorban az amerikai érdekek vezérlik. Ez a szűk elit nagy befolyással bír a politikai viszonyokra is, amely már szinte egyenlő a legális állami korrupcióval – jusson csak eszünkbe némely USA-beli milliárdos adománya  az USA  előbbi elnökjelöltjeinek.

Mivel földgolyónk a technika és a kommunikáció fejlődése folytán egy „nagyobb faluvá“ vált, ahol – képletesen mondva – a kenyeret három, az autókat négy cég szállítja igazából, a pénzáramlás és  a tőkekihelyezés feltételei gyökeresen megváltoztak. Elég csak arra gondolni, hogy pl. néhány értékes részvény megvásárlása Londonban, majd eladása a tokiói tőzsdén és visszautalása  New Yorkba csak néhány másodpercet vesz igénybe. A tényleges (papír)pénz már régen nem mozog, nem szállítják Európából Amerikába vagy máshová, sem hajón, sem repülőn. Így kialakultak az új hatalmi centrumok, ahol pl. pénzügyi spekulációkkal, némely  helyzetismerettel és jó kapcsolatokkal (amit  a kommunikáció fejlődése szintén csak segített) óriási nyereségre lehetett szert tenni a pénz virtuális áramoltatása révén.  Megszületett a nemzetközi globális pénzügyi hatalom, amelyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk „G“ csapatnak.

Az új hatalmi centrumok kialakulását a pénzügyi hatalmak  sokáig kisebb-nagyobb sikerrel titkolták – mondván, hogy nem piszkítunk saját fészkünkbe. A hatalmi harc azonban annyira kiélezett lett, hogy ma már nem titok: az „L“ és „G“ csapat szinte már halálos ellensége lett egymásnak és „pénzt, paripát, fegyvert nem kímélve“ küzd egymás ellen.  A „G“ csapat nem szereti  Izraelt és támogatóit, útálja a cionistákat és a lokális amerikai érdekeket, globálisan szeretne  világkormányként  hatalomra kerülni. Természetesen ez az „L“ csapatnak nem tetszik és mindent megtesz a „G“ csapat kudarcáért.

Ennek pl. tipikus példája Benjamin Netanjahu felszólalása az amerikai Kongresszusban, ill. a most zajló (eléggé félresikeredett) amerikai elnökválasztási kampány. Donald Trump, az „L“ csapat kicsit flúgos képviselője küzd a kicsit korrupt és politikailag elerodálódott Hillary Clinton ellen, aki nyíltan a „G“ csapat befutó embere. Támogatója t.k.  Madeleine Albright és az a Soros György is, aki Izraelt „rasszista és antidemokratikus“ államnak tartja és meggyőződése, hogy Izrael és Amerika tehet az európai antiszemitizmusról (lásd http://ujszo.com/online/velemeny-es-hatter/2016/08/20/a-valodi-gond-soros-gyorggyel ). Férje befolyása által  Hillary Clinton a Wall Street akaratának végrehajtó elnöke lesz, ha veszít az „L“ csapat.

A két csapat öldöklése már-már mindannyiunk szeme előtt zajlik. Arra azonban érthetően nagyon vigyáznak, hogy a „számlakiegyenlítés“ az USA-n kívül történjen, talán Európában, Oroszországban vagy a Közel-Keleten. A világban a történéseket kettejük pusztító párharca nagyban meghatározza, legyen az a migráció vagy akár a közel-keleti energiaforrások birtoklása, Szibéria nyersanyaga és Ukrajna szántóföldje vagy pl.  Izrael állam térségi érdeke.

Most a világ sorsa azon múlik, hogy kinek van a két csapatból több pénze és más „kihelyezhető tőkéje“ (pl. fegyverek formájában is)  és milyen hatékonyan és ügyesen tudja felhasználni azokat. Tehát nem árt, ha a világban zajló eseményeket ebből a szempontból is mélységi vizsgálatnak vetjük alá. Mert nem csak nézni és fülelni kell, hanem látni és hallani is.

  Agárdy Gábor 

U.I.: Németország 80 év után arra buzdítja lakosságát, hogy 5 – 10 napra való élelmiszert és ivóvizet tartalékoljon… 

Lásd még http://magyaridok.hu/kulfold/mar-zsidokat-antiszemitazza-soros-clinton-paros-939607/