Pár, magát pókembernek és harcos környezetvédőnek tartó aktivista emberke, köztük külföldiek is, a minap felmásztak a nyitranováki szénbánya egyik aknatornyára. Negyven méter magasban kifeszítettek pár transzparenst, amivel azt akarnák elérni, hogy zárják be a szénbányákat a környezetszennyező hatásuk miatt (pl. a szénerőművek esetében)…
A Privigyei Járási Bíróság vasárnap egytucat Greenpeace-aktivista előzetes letartóztatása mellett döntött, az indoklás röviden: közhasznú berendezés üzemeltetésének veszélyeztetése. Ezután megbolydult a massza, a kormánytól az államfőn keresztül az utca emberéig, mindenki így vagy úgy, de kiállt az aktivisták mellett, hogy ők nem bűnözők, csak „aktivisták“. A tiltakozók tömegei nem tartották arányosnak a büntetésüket.
Tekintsünk el most magától az ügytől és a reá adott reakcióktól. Látom a tv-ben, hogy a kb. 40 méteres magasságban meg lejjebb is, az „aktivisták“ szabadon mászkálnak, feszítgetnek holmi molinókat, csak úgy szabadon, kedélyesen járkálva a felvonóberendezés gépészeti elemei között. Kötél, biztosítás, életvédelmi eszközök nélkül.
Mi lett volna akkor, ha egy vagy több „aktivista“ valamilyen ok miatt (pl. nagyobbat fúj a szél) leesik és meghal vagy súlyosabban megsérül? Mi lett volna akkor, ha a magasban „békésen tiltakozók“ egy szerencsétlen véletlen folytán megrongálják az éppen működni kívánó bányai felvonót és emiatt néhány tíz bányász kerül életveszélybe? Mi lett volna akkor, ha egy szakszerűtlen mozdulat miatt valakit agyonüt ott fennt az áram?
Mint volt ipari vállalkozó ismerem a munkavédelmi előírásokat, a bányaüzem a szigorított kategóriába tartozik. Be kell tartani az előírásokat, kiképzést kell szerezni a magasban végzett munkákat illetően, bizonyos magasság fölött még szigorúbbak az előírások. Ezekből a dolgozókat iskoláztatják, vizsgáztatják, számonkérik tudásukat. A betartási kötelezettséget pedig aláíratják velük.
Ha valaki ott, akkor leesett volna, nem a pozsonyi Greenpeace-központ vezetőjét vonnák felelősségre. De nem is a szervezőket, hiszen ők csak tiltakoztak. Az ügyész azonnal vád alá helyezné a céget és vezetőségét, hogy nem tettek meg mindent (az előírások értelmében) a baleset megakadályozására. Ha meghalt volna valaki, mennyivel ér kevesebbet vagy többet az ilyen áldozat pl. a nyitranováki lőszerbontó üzem halottainál? Az üzem felelősei bizony mennének a dutyiba, lehet, hogy egy perújrafelvétellel hamarabb szabadulnának. Ugyanis: ha az „aktivistáknak“ az üzem területén nincs megfelelő kiképzésük, vizsgájuk és aláírt kötelezettségük, hogy az üzemi előírásokat és munka- valamint életvédelmi szabályokat betartják és mégis engedély nélkül felmásztak, akkor úgy saját életüket és mások életét is veszélyeztették, nem beszélve a lehetséges gépészeti károkról.
Arról meg ne is merjünk beszélni, hogy a külföldi „aktivisták“ között akár az érintett országok „aktivistának“ álcázott titkosszolgái is ott lehettek (volna)! Olyanok, akik nincsenek a hazai elhárító szolgálatok látókörében. Ezt is majd pl. vizsgálhatják az előzetes letartóztatás során.
Ezt az aktivistáknak és/vagy szervezőiknek is tudni kellett volna. Ha csak szabálysértést követtek el – ki fog derülni és kikerülnek a letartóztatás alól. A szabálysértést pedig majd a bíróság mérlegelheti. Tudták, mire készülnek, viseljék türelemmel sorsukat. Az utca pedig ne akarja befolyásolni az igazságszolgáltatást. Ettől még lehet igazuk.
Tiltakozni Nyitranovákin is lehetett volna másképp! Persze, az így nem lenne hír meg neoliberális káoszteremtési lehetőség!
Agárdy Gábor (megjelent a ma7 online kiadásában - „Tollhegyen“)