Ahogy nyugdíjasként elnéze(gete)m a városunkban zajló (politikai) életet, semmi kétségem affelől, hogy forró ősz vár ránk. Ugyanis valamikor november tájékán önkormányzati választások lesznek Szlovákiában, amikor a következő négy évre megválasztjuk polgármestereinket és önkormányzati képviselőinket...

Még szemem előtt vannak a múlt évi megyei választások, ahol nem a szenci magyarok jöttek ki egy jó eredménnyel, hanem más nyert megyei képviseletet – nevető harmadikként az esélyesek között. Sokak nézete szerint ez azért volt, mert ma Szenc lakosságának csak 15...20 %-át adják a magyar nemzetiségű polgárok. Tehát mit is akarhatnak azok a fránya magyarok meg politikai pártjaik!

Mások nézete szerint: amíg ilyen a többi párt politikai szétszórodottsága, addig bizony van esélye a szenci magyarságnak méltó képviseletet szerezni a városban. Az ilyen vélemények szerint amelyik polgármester-jelölt mögé a magyarok beállnak, az lesz a polgármester. Már körvonalazódik a polgármester-jelöltek lajstroma, ahol eddig nincs magyar nemzetiségű polgártársunk. Nem is csoda, hiszen a reális lakosságösszetétel mellett egy ilyen polgármester-jelöltnek szinte semmi esélye sem volna. Ezt tudomásul kell venni. Nem csak a számok miatt, hanem az elmúlt 20-30 év politikai fejleményei miatt is.

Talán van ebben is némi igazság, ha megvizsgáljuk az utolsó négy ciklus eredményeit. De ha már vizsgálódunk, ne csak a polgármester-választás eredményeire figyeljünk, hanem  vessük vigyázó szemünket a képviselői mandátumokra is. A szenci magyarok önkormányzati képviselete az előző ciklusokban aránylag stabil volt, csökkenés az utóbbi egy-két ciklusban volt tapasztalható. Ezt a csökkenést nem lehet csak a reálisan csökkenő magyarságszámra fogni, hanem keményen beszólt a városba beköltöző -népiesen szólva „gyüttmöntek“ - tömege is, hiszen ez év végére valahol a 20 ezres lakosságszámnál leszünk.

Hovatovább szaporodnak a független képviselő-jelöltek is, akiknek nincs pártpolitikai fedése (vagy legalábbis ezt mondják). Ez érvényes az összes független képviselőre. Aztán megválasztásuk esetén mindegyik a maga útját járja, saját elképzeléseit akarja keresztülvinni, amelyeket senkivel sem egyeztetett. Ezért ne csodálkozzunk, ha a 3/5-ös előterjesztéseknél döntésképtelen a testület. Ezek az emberek legföljebb csak maguktól függetlenek – ezt mutatja a gyakorlat. Úgy viselkednek mint a talpáról leszakadt hajóágyú.

Azonban még ez sem elég ahhoz, hogy kellőképpen megmagyarázzuk a számunkra nem éppen kecsegtető helyzet kialakulásának okait. Érvényes ez úgy a megyei mint a városí választásokra is. Van még egy ok, amiről talán nem illik beszélni vagy politikailag nem volna korrekt ezt szóba hozni – ettől a tény még tény marad.

Szerintem (és sok más polgártársam szerint is) ez a járulékos ok a szenci magyarság politikai széthúzása és ennek eredményeként csökkenő politikai ereje, amely meglátszik a városban az utóbbi időben betöltött szerepén is. El kell dönteni, hogy igaz-e az állítás: „...a széthúzást nem engedhetjük meg magunknak, mert kevesen vagyunk...“. Ha nem igaz, lehet más irányokban is gondolkodni. Ha pedig igaz, akkor nem marad más hátra, mint a józan és praktikus összefogás ténye, mert úgy fogunk járni, mint a megyei választásokon: mások fogják hozni a formájukat – nélkülünk!

A kérdés már csak az, hogy majd  mindez a saját hülyeségünk miatt történik-e vagy akár a júdási 30 ezüstpénz miatt? Ezért nem mindenáron! Csak a racionalitás és az eredményesség lehet a vezérfonal.

Itt az ideje megválaszolni ezt a kérdést és felelősségteljesen dönteni, mert nem lehet egy nemzeti közösség sorsát pl. a túlzott önbizalomban vagy exhibicionizmusban szenvedő képviselő-jelöltekre  bízni – legalábbis addig nem, míg élnek Szencen magyarok.

Mindemellett az említett okok miatt nagyító alá kell venni a képviselőket. A  szőrmentén való politizálásnak az ideje lejárt, nevén kell nevezni a gyereket és meg kell jelölni azt, aki a szenci magyarságért (nemzetiségétől függetlenül) tesz is valamit, ill. ez a téma nem tartozik a prioritásai közé – más érdekei vannak.

Szerintem ugyanis egy nemzeti közösség igénye és politikai akarata felül kell hogy álljon a megmérettetés kényszerén és az alázat hiányán.

Én szóltam...

                                                                                                                            Agárdy Gábor