...természetesen választani!
Minden választás része az azt megelőző kampány. Ebben az időszakban a politológiai szótár szerint az egyes pártok és szimpatizánsaik kifejthetik választási programjukat, bemutathatják víziójukat, gazdasági, iskolaügyi, egészségügyi és kulturális elképzeléseiket...
Igen ám, de a negatív kampányról, a politikai ellenfelet kriminalizálható ellenségnek a kikiáltásáról nincs szó a politikatudományok nyomdafestéket tűrő irományaiban. Az évek során azonban hova tovább többet találkozunk ezzel a jelenséggel.
Hét X-el a vállamon még emlékszem elég jól: a szociban csak szavazni jártunk (kötelezően), „választani“ nem lehetett. Ezért volt a részvétel mindig 99 % körüli, az eredmény pedig megegyezett a Kommunista Párt szavazólapján jóelőre feltüntetett névsorral. Kampány alig volt. Ha volt is, senkit sem érdekelt.
1990 után más lett a helyzet. Jól emlékszem az első választások kampányára, végigjártam az országot az MKDM-Együttélés koalíció kampányrendezvényeivel. A választási kampányokban voltak viták még a koalíción belül is, de azok mindig inkább formaiak voltak. A pártok közti atrocitások igencsak ritka kivételnek számítottak.
Az évek teltével lassan kihalt az a nemzedék, amelynek többsége még emlékezett a „szocis“ szavazásokra. A fiatalokban pedig még nem alakult ki a politikai füllentéseket, megvezetéseket és hazugságokat kiszűrő tulajdonság, egészséges képesség. Sőt! Az átalakult digitális környezet, a liberalizálódott élettér és a létbizonytalanság (sajnos, az élet nehezebb és összetetteb lett számukra is) valahogyan elveszi kedvüket a társadalmi közjó támogatásától és az elősegítésében való részvételtől. Kár!
A 2020-as parlamenti választások kampánya az eddigiek közül talán a legdurvább lett. Ilyen még nem volt! Titkos videók és hangfelvételek közzététele, maffiózók, bírók, államügyészek és politikusok alvilági közjátéka, a kormány tagjainak viselkedése és botrányaik mind-mind jelzik, hogy kevés kivétellel itt lassan csak a hatalomról és a pénzről van szó. A parlamentben olyan politikusok is élnek (elég jól), akik már több mint negyed évszázada (!) űzik jólfizetett „hobbijukat“ – nem a mi javunkra.
A regionális gazdasági különbségek nőttek, kimutathatóan az észak-déli beruházások aránya az elmúlt években egy lakosra átvetítve kb. 4:1-re „sikeredett“ a déliek kárára, ami még akkor is botrányos, ha ez állami támogatásokként jelent meg a nagyvállalatok számára. Délen is elfogadhatóan kell élni, dolgozni, gyereket nevelni, utazni, szabadságolni, kultúrát művelni (lehetőleg nem külföldi segéllyel).
Kár a „nyomdafestékért meg a papírért“, ezért rövidebbre fogom a számomra világos fő csapás irányát: véget kell vetni a posztkommunista (álszocialista), nacionalista (sokszor soviniszta) és a kussoló csendestárs kormányzásnak. Váltani kell, mert a hazai gondok mellett (lásd pl. egészségügy, kisebbségi kultúra) számos más nagyvilági veszély is leselkedik ránk. Ilyen a migráció, ami szerintem is irányított invázió, a nagytőke felhalmozódása miatt tovább nő a szegények és gazdagok közti szakadék, a kétezer éves keresztény filozófia és életvitel felszámolására tett kisérletek növekvő száma a balliberális és szabados (majdnem jakobinust írtam – amúgy joggal) viselkedési normák ránkerőltetésével, gender, LGBTI, stb, hosszú lenne a sor...
Akkor mi a teendő, mi a jó irány, mit lehet tanácsolni?
Elsősorban tájékozódni kell a választási programokat illetően. Ez ma már egyszerű: ott van az Internet és számos szolgáltatása. Követni kell a médiákban megjelenő vitákat, tereferéket.
Beszélni kell az ismerősökkel, hogy mi az ő álláspontjuk, mik a tapasztalataik és fordítva - mi is mondjuk el nekik a sajátjainkat.
Tanulmányozzuk a választási listákat, szelektáljunk és készítsünk egy előzetes döntést, amelynek indokoltságát és helyességét még le lehet ellenőrizni a választások előtt.
Szigorúan részt kell venni a választásokon, mert egy biztos: csakis a tömeges választási részvétel lehet a megoldás. Ugyanis pl. ha a részvétel valahol 50-60 % körül lesz és a választások győztese kap pl. 18%-ot, akkor a lakosság 9-10 %-a dönti el a maradék 90 %-ának sorsát! És mi lesz, ha a részvétel valahol 20-25 % körül fog mozogni, mint a 2019-es europarlamenti választásokon?
Ezért február 29-én reggel keljünk fel jókedvűen, hogy aznap kormányt váltunk és ebben bízzunk is. Bízni kell a változásban, mert hinni csak Istenben szabad. A közmondás pedig azt mondja, hogy „ha az Úristen úgy akarja, még a kapanyél is elsül“. De elsősorban nekünk kell akarni, a többi jön magától is.
Mint régi magyar kereszténydemokrata, akihez a német CSU-politika is közel áll, azt a pártot választom, amely pártnak ezekhez az elvekhez legközelebb áll a politikája, választási programja, valamint „megmérem“ az eddigi sikereit, de ballépéseit, korrupciós ügyeit is. Meg aztán azért fogok így választani, mert a párt tagja vagyok – az egyetlen párté (elődpártjait is beleértve) 1989 óta. Ha nem támogatnám ezt a pártot, akkor már régen meg kellett volna szüntetni párttagságomat. A párttagság pedig (elnézést a hasonlatért) nem egyszer használatos alsónemű. Itt kétirányú felelősség van!
Nekem sem tetszik a kiválasztott listán minden jelölt, ha csak rajtuk múla, nem választanám az őket tartalmazó listát. De itt a nagy lehetőség: előnyt lehet biztosítani négy, általunk kiválasztott képviselőjelöltnek azzal, hogy bekarikázzuk a nevük előtt álló sorszámot. Azt meg már senki sem mondhatja, hogy gondos tanulmányozás után a listán (ahol általában max. 150 jelölt van) nem talál négy jelöltet, akik - valamilyen okból kifolyólag - számára kifejezetten szimpatikusak.
Elárulom: – én találtam.
A www.szenc.sk – a szenci magyarok honlapjának főszerkesztői pozíciójából – így kívánja meg az erre a tevékenységre vonatkozó (ujságírói) etika – senkinek sem fogok kötelező tanácsot adni, hogy milyen pártot és személyeket válasszon. Nem is lenne illdomos, hiszen így a szenci magyarok összetartása helyett 14 éves munkák épp az ellenkezőjét produkálhatná. Erre pedig ilyen mozgalmas időkben semmi szükség!
Nem titok: szenci magyarként (bajor Algayer-ősök után) részt veszek (mint mindig a családommal) a választásokon és érvényesen a 22-es (Magyar Közösségi Összefogás, MKS-MKÖ) listára szavazok, ahol négy embert karikázni fogok! Szencieket is.
Ez talán akár egy szerény magántanács is lehetne, hogy elkerüljük a pofáraesést...
Hajrá, szenci magyarok!
Agárdy Gábor
Választási tudnivalók itt.