Ma van Csehszlovákia 1968-as lerohanásának 51. szomorú évfordulója…
Akik hamarabb születtek, emlékeznek rá: augusztus 20-ról 21-ére a Varsói Szerződés országainak hadseregei (kivétel Románia volt) lerohanták a Prágai Tavasz eszméjét megvalósítani kívánó Csehszlovákiát, amelyet Alexander Dubček neve fémjelzett. Ma már tudjuk, hogy ez akkor lehetetlen volt, Jaltában anno máshogy egyeztek meg – a Nyugat most is cserben hagyott bennünket.
Mielőtt azonban az akkori vagy a mai nyugati állapotokat akarnánk kritzizálni, gondolkodjunk el azon, hogy a Szovjetunió és csatlósai, a diktatórikus kommunista ideológia, hány évtizeddel vetette vissza fejlődésünket, a személyes emberi tragédiákról nem is beszélve.
A mi dolgunk ma újra kellőképpen ki- és átértékelni a 68-as eseményeket, nevén nevezni a diktatúrát, amelynek tanulsága arra figyelmeztet, hogy minden diktatúrának ellen kell állni – annak is, amely – selyempapírva csomagolva – ma készül ellenünk Európa nyugati felén…
Mindig is útáltam a kommunizmust! Aznap, augusztus 21-én Berlinben is (mert éppen ott dolgoztam), hiszen a szovjet típusú diktatúra megerősítése mellett t.k. elrontották a 18. születésnapomat is – hosszú évtizedekre!
Agárdy Gábor