Születésnapomra a nejem vett az egyik multicégnél egy üveg Unicum likőrt a híres Zwack gyártól. Párom tudja, hogy borivó ember lévén kemény italt nem iszom, az Unicum a fényes kivétel, mert néha-néha jót tesz az ember gyomrának..
Az ára megfelelő volt, az eredeti gömbölyded üvegbe palackozva, rajta az elsősegély-nyújtók jelképével, piros alapon az arany kereszttel. Egy zsírosabb vacsora után úgy döntöttünk, hogy itt az alkalom, mutassa meg a híres nedű, hogy mit tud. Lehajtva a kupicát a nejem megállapította, hogy ezzel valami baj van. Vitatkozni kár is volt vele, mert sokkal jobb ízmemóriája van, mint nekem, meg aztán egy eredeti palackozott Zwack-gyomorkeserűvel mi lehet a baj?
Telt-múlt az idő, a „gömböc“ várta a következő elsősegény-nyújtási lehetőséget. Közben lányunk Magyarországon egy csemegeboltban is vett nekünk egy üveggel ajándékba. Páromnak eszébe jutott a múltkori kételkedése, ezért ajánlotta az összehasonlító kóstolót úgy, hogy lányunk számozással megjelölt két egyforma kupicát és anélkül kóstoltuk, hogy tudtuk volna, melyik pohárban van az itteni multiban vásárolt itóka és a csemegeboltban beszerzett ital. Sőt, ajánlatomra nejem az egyes számmal kezdte, én a kettessel, majd megcseréltük. Látva egymás arcát, újra cseréltünk és megállapítottuk, hogy bizony „ég és föld különbség“ van a két ital között a Magyarországon vásárolt ital javára. A multiban vásároltnak lapos volt az íze, érezhetően gyengébb minőséget kaptunk. Még a színe is jóval világosabb volt. A hamisítást az itteni kiszerelésnél nehezen tudom elképzelni (ez az összeesküvés-elméletek kategóriájába tartozhatna, esetleg egy csinos kis bűnügy témája lehetne?), hiszen a két üveg csomagolása, címkézése teljesen azonos volt. Hogy lehet ez?
A helyzet adva van, talán így is történhetett: a multi elmegy a Zwack-hoz, elmondja, hogy kell neki százezer 0,7 literes kiszerelésű üveg, amelybe „Unicum - szerű“ likőrt szeretne palackoztatni és ezért fizethet maximum ennyit meg ennyit. Ha a multinál vásárolt ital Zwack volt, akkor a Zwack megcsinálta. Ócskábbra - olcsóbban. Punktum! „Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli!“ vezérelv alapján.
Apropó - becsület! Ha a jelen esetet összevetem a Hamé-kisérlettel (lásd a 2016. 6. 2-i blogomat), akkor egyértelmű, hogy a becsületes kapitalista hozzáállással nem lehet pénzt keresni. Valahogy az emberek lelkéből kiveszett a morál, az etikus viselkedés, eltűnőben van a vevő tisztelete - „viszed, nem viszed, nem kapsz mást“ alapon. Igaz ez a két nap alatt megpenészedő kenyérre és a két és fél év alatt tönkremenő mosógépre is. Mivel ez már össztársadalmi méreteket ölt és nemcsak nálunk, hanem a fejlettebb Nyugaton is „dívik“ eme hozzáállás, utánanéztem a világhálón, hogy ez a téma mennyire foglalkoztatja a politikusokat és a közgazdászokat.
Meglepődtem, hogy más is így látja, sokan értekeztek a témában. Az igazi összefoglaló elemzést szerintem a közgazdasági Nobel-díjjal kitüntetett amerikai professzor Robert Shiller adta egy interjúban a Die Zeit német hetilapnak. A Yale egyetem tudósa azt állítja, hogy a kapitalizmusban az embereket naponta becsapják és kényszerítik őket a morálisan vitatható cselekvésre. Ez nagy hiba, mi több bűn, de egyelőre jobb gazdasági rendszer nem létezik. Megjegyzi, hogy a kapitalizmusban majdnem mindenki csal, holott sokuknak ez visszataszító. Döntőnek bizonyulnak a piac külső körülményei. „Sok erkölcsöt az ember nem engedhet meg magának, mert a kapitalizmus ereje irgalmatlanul lesöpri“ - mondja ki a tudós - „csak az éli túl, aki csal“.
A cégek manipulálják a vásárlókat, nem a minőség és a vevői gondolkodás a fontos, hanem az, hogy a vásárlók minél több pénzt a lehető legrövidebb idő alatt költsenek el. A professzor úr azonban megállapítja, hogy maguk az egyének nem erkölcstelenek, csak így reagálnak a realitásra: pénzt akarnak keresni a nehéz konkurenciában. Ha valakit mások megcsalnak, neki is csalni kell, hiszen nem éli túl. „A kapitalizmus támogatja a csalást, ha nem reguláljuk“ - mondja a Nobel-díjas közgazdász, aki évekig az Amerikai Közgazdász Egyesület elnöke volt. Szerinte itt az ideje, hogy a kapitalizmus ebben az irányban szabályozva legyen (legalábbis addig, míg jobb gazdasági rendszer nem lesz kitalálva).
Magyarul: vissza kell térnünk a keresztény moralitáshoz és etikához, mert a lezüllés egy süllyedő spirális, saját létünket tesszük tönkre. Itt most a kereszténység alatt életfilozófiát, a lét módját, a mindennapi életünket szabályozó rendszert és nem okvetlenül valamiféle vallásosságot értek.
Itt jut eszembe az a szakállas vicc, amikor egy kisváros főterén a Kohn-zöldségboltban káposztát árulnak 10 pengőért. Grün, az áttelenben lévő zöldséges kiírja: káposzta - 8 pengő. Meglátja Kohn és kiteszi a táblát: káposzta - 6 pengő. Erre Grün kiír 4 pengőt. Ezt már Kohn nem bírja, mert sokkal drágábban veszi, ezért elmegy Grünhöz, hogy megkérdezze, hogyan csinálja. Erre Grün azt válaszolta: és ki mondta, hogy nekem van káposztám?
Agárdy Gábor