Négy dolog van a világon, amik nélkül előbb vagy utóbb megszűnik az élet. Ezek a (jó)levegő, (ivó)víz, (nap)fény és (táp)eledel…
A fény valamint az eledel meglétét lehet ideig-óráig-napokig helyettesíteni műfénnyel és pl. intravénásan bevitt oldatokkal. A levegőt is lehet ideiglenesen pótolni nitrogén és oxigén (tiszta) keverékével. A vízzel azonban ez nincs így. Nem elég elégetni a hidrogént és az oxigént, mert csak desztillált víz keletkezik. Ez hosszú távon nem iható, toxikus, hiányoznak belőle a nélkülözhetetlen ásványi sók, nagyipari méretekben kivitelezhetetlen.
Ezért van a víznek világnapja, amikor különösen odafigyelünk egy olyan anyagra és védelmére, amit csak bolygónk bioszférája tud előállítani korlátozott mennyiségben.
Baj van a vízzel! És nem csak az ivóvízzel. Tengereink, amelyek a földgolyónk vízkészletének több mint 70%-át tartalmazzák, szennyeződnek, melegszenek és változik a biológiájuk - sajnos - rossz irányba. Ivóvízkészleteinket, forrásainkat, folyóinkat, amelyek még pár százada-évtizede simán természetes állapotukban ihatóak voltak, magunk tesszük tönkre. Egyrészt a mezőgazdasági termelés intenzifikálásával, másrészt ennek hiányával (lásd a szubszaharai övezetet) és az iparral. Földünk lakossága rohamosan növekszik, tehát a vízfogyasztás is - és vele nem arányosan. A kutatások azt mutatják, hogy 1 kg gabona, zöldség, más növény előállításához kb. százszor kevesebb vízre van szülség (100 l), mint 1 kg iparilag előállított húshoz (10 000 l). Ez a különbség azért már nem semmi. A nagyobb mennyiségben felhasznált víz ugyanúgy több szennyvizet generál, amit vagy tisztítunk, de inkább nem. Csak úgy kieresztjük a természetbe.
A baj fő oka éppen ez: az ivóvíz megújulásának ciklusa nem a természetben évmilliók óta bejáratott módszer szerint történik, hanem az ember durva, érzéktelen behatása miatt hosszabb ideig tart, a végeredmény pedig silányabb, mintha azt a természet maga végezné a „lágy ölén“.
Nem véletlen, hogy a modern és fejlett civilizációk épp ott tudtak kialakulni, ahol volt elég víz. A vízhiány már az ókorban is háborúkhoz vezetett, ugyanúgy vagyunk mi ezzel ma is. Elég csak behatóbban tanulmányozni a 60...70-es évek arab-izraeli háborúit, vagy akár most a líbiai helyzetet - a vízhiány, ill. ennek megszüntetése vagy mérséklése döntő befolyással volt a háborúk kirobbanására és lefolyásukra. Az afrikai bevándorlók tömegeit is részben az ottani vízhiány irányítja Európába és a világ élhetőbb, kevésbé vízhiányos területeire.
A mai világnapon jó lenn mindenkinek elgondolkodnia azon, hogy míg mi egy zuhanyozás közben, míg fürdősamponnal kenjük be magunkat (és egy lezsér nyomással nem zárjuk el a csapot), addig annyi minőségi víz folyik el a szennyvizcsatornába, amennyi Szudánban egy napra egy egész családnak elég lenne - igaz szűkösen, de nem halna szomjan.
Próbáljunk érzékenyebben bánni a vízel - és ez nem csak a vízzel való takarékosságot jelenti. Egyáltalán az ivóvíz felhasználásának minden területén - úgy otthon, mint az iparban és a mezőgazdaságban is - át kell gondolnunk a lehetséges taktikákat, hogy a stratégiai célok elérhetők legyenek. Ennek hiányában vár ránk az (ivó)vízhiány, majd utána a népvándorlások az ivóvíz után és az ezzel járó konfliktusok, háborúk, amelyeknek már ma tanúi vagyunk.
Jó lenne a két hidrogén- meg egy oxigénatom szoros és erős kötését - némi ásványi sóval fűszerezve - többre becsülni és védeni. Mondom ezt úgy, hogy ezen a területen dolgozom immár 36. éve.
Csak egy pici megjegyzés: a Csallóköz és a Szigetköz alatt található többtíz köbkilométer ivóvíz - amivel semmit sem kell gyakorlatilag csinálni, csak kitermelni és a csőbe dugni - majdnem egész Európát el tudná látni ivóvízzel. Ez a tény is lehet némely, a jövőben megtörténő negatív esemény kiváltója. Vigyázzunk erre a kincsre!
Agárdy Gábor
FRISSÍTVE 2017. március 30.:
A Nature tudományos lap friss számában jelent meg:
Drámai ütemben fogynak a felszín alatti víztartalékok, mert gyorsabban apasztja a felszín alatti vizeket az élelemtermelés a világ sok táján, mint amilyen ütemben a természet azt pótolni tudná - állapította meg egy új tanulmány, melyről a BBC hírportálja számolt be.
(MTI)