Serényen böngészgetve a világhálót és olvasva a magyarországi ill. szlovákiai sajtót az tudatosul bennem, hogy valahogyan mégiscsak Közép-Európában vagyunk…
Az Európai Parlamentben megy a grillezés, lefolyt a Magyarországot elmarasztaló Sargentini-jelentés vitája, amelynek kimenetele nem volt kétséges a brüsszeli Politbiro döntése után (a szavazásnál nem hagyta beszámolni a tartózkodó szavazatokat). Mintha Moszkvában lennénk a hetvenes években...
Magyarország megválasztott miniszterelnöke (sagen und schreiben) hét percet kapott az EP-ben a „mentegetőzésre“, gyuribácsi pedig, akit senki sem választott meg, annyit beszél, amennyit csak akar.
Szlovákiában sem sokkal jobb a helyzet. Itt minden a magyarországi történések után 3-5 év késéssel jelentkezik. Tehát már most van mire "örülnünk". A társadalmi folyamatok csigalassúsága miatt (jó példa erre a svédországi választások eredménye) nem várhatunk sehol Európában gyors áttörést az EU jövőbe néző átalakulását illetően.
A baj ott is leledzik, hogy a klasszikus hatalmi ágak mellett, ami a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom, megjelent a már régen itt lévő negyedik, hatását tekintve az erősen megszilárdult sajó és a médiák. Ehhez simán hozzászámolhatjuk a harmadik (civil?) szektor "speciális" szervezeteit, amelyek, mint a lassú víz, ássák alá az ország jogállamiságát. Tényként megállapítható az is, hogy a harmadik szektor túlnyomó többsége hasznos társadalmi tevékenységet lát el. Van azonban egy elenyésző kisebbség, amely többségnek képzeli magát, ugyanúgy mint a 20. század elejei orosz bolsevikok.
Ha valakinek más a véleménye, mint a pozsonyi kávéházak mainstream „filozófusainak“ eszement liberálbolsevik nézete, az számíthat a szellemi likvidálására, mert az ilyen "osztályellenesnek" minősül, tehát (egyelőre) szellemileg pusztulnia kell. Mivel sajtószabadság van, semmit sem lehet tenni ellenük a bírósági kereseten kívül. Arra meg várni kell néhány (tíz)évet, míg döntés születik, aminek nem kell éppen igazságosnak lennie. Addigra pedig a "mainstream" ideológusai már mind eltűnnek, szervezeteik megszűnnek, átalakulnak. Tehát a felelős valahogyan mindig felszívódik. Az autoriter sajtópraktikák újra kitermelik a liberálbolsevikot, akinek mindent szabad. A véleményterror már odahat, hogy az önfenntartás ösztöne miatt hovatovább kevesebben mernek szólni az exhibicionista sajtóego ellen - inkább csendben meghúzzák magukat.
Látszik ez a Coudenhove-Kalergi gróf által megtervezett európai népességcsere esetében is, amelynek egyenes ágú származéka a soros-elmélet és az ebből fakadó illegális migránsáradat kezelése. Csak mellékesen jegyzem meg: ha egy orvhalász kifog egy halat és elviszi, szabálysértést követ el, amelyet akár tetemes pénzbüntetés követhet. Ha pedig migránsok százezrei lépik át illegálisan, iratok nélkül a határt, az semmi! Még etetjük, itatjuk ruházzuk és altatjuk őket a saját költségünkön. És várjuk, hogy gyilkoljanak, késeljenek. A „mainstream“ pedig lapul és hallgat mint az a bizonyos barna massza a lapulevél alatt.
A liberális diktatúra mindent bevet, hogy tönkretegye a családot, a természetes párkapcsolatot, a keresztény kultúrájú társadalmat és támogatja egynéhány kisebbség többletjogait, mint. pl. az LGBTI-csoportok. A nép ( - az istenadta nép - ) pedig szépen csendben visszalép, hagyja elterjedni a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) lassan terrorrá szélesedő véleményét. A segítséget pedig a "mainstream" sajtó adja meg, amely kizárólagos tudora az igazságnak. Szószólói pedig általában az értelmiség soraiból kerülnek ki, akik meglovagolva a nyugati jakobinus hangulatot, kevés munkával jól akarnak ebből megélni.
Ez így is lesz, ha hagyjuk őket. Eljött az idő a váltásra. Máskülönben baj lesz...
Agárdy Gábor