Robert Fico, mint a SMER-SD politikai párt  főnöke  a közelmúltban bejelentette, hogy a pozsonyi megyefőnök-jelöltjük az idei megyei  választásokon Monika Flašíková Beňová asszony lesz. 

Személyesen ismervén az asszonyságot az jutott  először az eszembe, hogy nagyon rosszul  állhat a SMER-SD szénája, ha ilyen bugyros mélységekbe süllyedt. Ugyanis, mint a SMER-nél  mindig, most is   csak pénzről  van szó -  Szlovákia leggazdagabb megyéjében is.  Mintha azt üzente volna Fico, hogy Flašík nem lehet megyefőnök(jelölt), mert valakinek a pénzzel ezután  is törődnie kell. Ezért legyen inkább egy családon belüli  „kvázifőnök“ , amely szerepre az asszonyság  ilyen elgondolás mentén  „ideális“  lehet.  Ha emlékezetem nem csal, akkor Flašík annak idején mint mediális szakértö  már „megkopasztotta“ Mečiart és  Ficót is jópár millióval, ennek következtében Fico valamikor a 2006-os év elején, tanulva a történtekből,  kihúzta a Flašík holdudvarába tartozó néhány „jelöltet“ a listájáról – Monika Flašíková Beňová ezután állítólag maga mondott le a jelölésről… 

Másodszor pedig az az érdekes, hogy az asszonyság mint brüsszeli „trafikos“ a második megyei választási ciklusban egyidejűleg  volt EU-s képviselő rendes fizetéssel és ugyancsak Pozsony-megye képviselőnője és alelnöke,  megint csak  rendes fizetéssel. Ezt Bajan megyeelnök  tolerálta, aki kénytelen volt gazsulálni azoknak, akik trónra juttatták.  Flašíknak nem volt elég, hogy Monika irodáját a szolgáltatásokkal együtt bitorolta folymatosan, hanem az én megyei alelnöki irodámat is politikai játékok eszközévé tette – így engesztelvén ki  a Záhradník-féle renegát SDKÚ-ból kivált csoportot.  A környék lakói talán  tudnának mesélni a megyei parkolón hetente egyszer-kétszer, általában  esténként  megjelenő nagy, fekete autókról, melyeknek utasai felettébb emelkedett hangulatban jártak be-ki  a megyeszékházba, ahol az alkalmazottak szerint szinte otthon érezték magukat. Mint az MKP megyei alelnöke messzire elkerültem ezt a csoportot, ha néha megláttam őket a folyosón, inkább visszaszálltam a liftbe, vagy bementem az első emeleti pici irodámba. Nincsenek öngyilkos hajlamaim, ezért a kommunikációt velük csak a szükséges minimumra csökkentettem. Ezenkívül Beňová mint nacionalista is bemutatkozott nálam – utólag állapítom meg, hogy nem tévedtem:  elég megnézni brüsszeli nyilatkozatait kisebbségi és magyar  ügyekben.  Ezért is lettem annak idején számukra és így Bajan számára is „nemkívánatos“.

Egy azonban biztos: mindezek ellenére ebből a választási időszakból  az MKP-frakció patyolattisztán került ki, rettegve minden „flašíkozástól“. Kettejük „eredményeként“ elkönyvelhetjük, hogy a fantazmagória felső határait súroló  ligetfalusi Danube Arena-projekt dugába dőlt, melyet a fizetésképtelen Parnhams (állítólag) brit befektető (talán Bajanon és Flašíkékon kívül senki sem látta őket)  és persze Monika Flašíková Beňová irányított. A bérleti szerződést Flašíková Beňová írta alá (ezt már Bajan sem merte megtenni) az általuk elvesztett megyei választások után. Két nappal azelőtt, hogy jogilag megszűnt megyei alelnöki funkciója. Eközben vagy 10 millióért írt alá váltókat, amelyeknek az aréna üzemeltetését kellett volna biztosítaniuk. A vélt brit befektető talán egy fillért sem tett be a projektbe, a megye által 50 millióért megvásárolt telkek ott állnak üresen, a veszteség pedig milliókra rúg – oldja meg Frešo! A Danube Arena társulás pedig  csődeljárásba jutott. 

Harmadszor pedig kisért az elképzelés, hogy mivel Pozsony-megye még úgy- ahogy áll a lábán és tradicionálisan a politikai  középjobb bázisa, ezért politikailag tönkre kell tenni. Erre nem is lehetne jobb megyei elnökjelöltet találni és ajánlani mint Monika Flašíková Beňová asszonyt, aki mindent megtesz, amit Flašík mond. Talán azért, mert több az önbizalma mint a józan itélőképessége. A „flašíktrafik“ pedig működhet vígan tovább!   

 

Agárdy Gábor