Előző, június 23-i blogomban  (http://www.szenc.sk/hu/Agardy-Gabor-blogja/TTIP-egyezmeny-vagy-diktatum-.alej) röviden vázoltam a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség  (TTIP)  lényegét. A  második  részben tekintsünk át  azokat a történéseket, amelyek a közelmúltban és ma is keményen befolyásolhatják a nagy titokban előkészített egyezmény EU-s elfogadását…

Ehhez kell egy rövid történelmi visszatekintés is. A középkor vége felé az egyes iparos ágazatok (pékek, ácsok, szabók, borászok, stb.) kialakították a szakmai tömörüléseiket – a céheket, amelyek a nagyobb befolyás megszerzését és a belső, valamint külső konkurencia szabályozását látták el. Ezek általában a nagyobb városokban működtek. Ezekből fejlődtek ki a 19. század  második felében és a 20. század elején a szövetkezetek (pl. Hangya), amelyek már regionális, ill. országos hatáskörrel dolgoztak. A még nagyobb integrálódás hozta létre a 20. században a multinacionális cégeket (pl. Hanza, General Motors...), amelyek már földrésznyi területeken fejtették ki tevékenységüket. Ma ott tartunk a fejlődésben, hogy kialakulóban van a globalizált (pénzügyi) világhatalom, amely így - természetszerűleg és hűen a történelmi fejlődéshez - a nagytőke-tulajdonosok  „falkásításából“ keletkezik.

Irtózatos harc megy a hatalomért. A harc eszköztárába beletartozhat a TTIP is, amelynek „segítségével“ – ha maradnak az eddigi feltételek – az EU elveszítheti önálló gazdaságpolitikáját és a politika a nagytőke nagymérvű gyámkodása alá kerülhet. Ki kellene mondani: gazdasági világháború zajlik. E cikk írásakor kaptuk a hírt, hogy a kínai tőzsde három hét alatt majdnem 3 billió dollárt vesztett (a hármas  után tizenkét nulla!). Ez a teljes görög államadósság hatszorosa! A globalizált tőke egyik nagy vetélytársa a még mindig nagy állami befolyás alatt lévő kínai gazdaság. A lenyúlt pénz Kína háromhónapi nemzeti jövedelmét teszi ki. Ide már azért „hochmesz“ kellett. Ezt a nagy dobást is a világon létrejövő hatalmi centrumok dolgozhatták ki (minden összeesküvés-elméletet mellőzve). Ilyen véletlenek nincsenek.

 A „görög dráma“ sem véletlen: az USA vissza akarja kapni irdatlan kamattal a Marshall-segélyt úgy Németországból ( a mai napig megszállva az USA hadserege által – a II. világháború óta nem mentek el),  mint Görögországból is, ezzel  „kellőképpen destabilizálva“ az EU-t.  Már a kevésbé politikailag informáltak is érzik, hogy Algéria, Tunisz, Líbia, Egyiptom, Irak, Irán, Afganisztán, Szíria, stb. destabilizálását valahol a háttérben az USA vezényelte le titkosszolgálatilag és katonailag – sajnos itt-ott EU-s segítséggel is. Nem tudni, hogy Obama miért kapott így Nobel-békedíjat. Formálisan más  esettel állunk szemben az orosz-ukrán viszonyban, amikor amerikai állami vezetők és szenátorok buzdították a kijevi tömeget a legitim kormány forradalmi megdöntésére  - ettől még Janukovics nem lesz ma született bárány. De lett belőle EU-s embargó, amin az EU -10%-ot vesztett, az USA pedig +6
%-ot nyert. Nahát...!

Az EU gazdasága kezdte kidugdosni az erősödő karjait, az USA-ban a nagytőke a bankrendszeren keresztül milliárdokat fektetett be fedezet nélkül. Ezért gyorsan kellett egy amerikai bankcsőd 2008-ban, amely felemelt ujjként intette „mérsékletre“ az USA állami vezetőit és „exportálta“ a válságot Európába is. Meg is legyintett minket a recesszió jócskán! Németország ennek ellenére mára már  hihetetlenül megerősödött és ez már az EU-val együtt komoly gondokat okoz az USA-nak. Nosza, csináljunk egy Iszlám Államot – látszólag Aszad elnök és rezsimje ellen, „exportáljunk“ egy kis amerikai demokráciát, ami után csak a káosz és az anarchia maradt. Majd amikor elszabadult a pokol a Közel-Keleten és Afrikában, akkor zúdítsuk az EU nyakába a menekültáradatot. Ez lesz majd a jövendő olcsó munkaerő, amely az elkényeztetett nyugati jóléti munkásságot felváltja. A többszázezer vagy akár millió gazdasági migráns komoly gazdasági-, szociális-, egészségügyi-  és népesedési gondokat okozhat Európában, tehát egy okkal több szól az  amerikai recept alapján kitalált TTIP sima EU-s elfogadása mellett. Az EU kényszerhelyzetbe kerülhet, ha kontraszelektált vezetői és bürokratikus intézményei nem lesznek az eszüknél. Egyes politikusok szerint ez Európa térdre kényszerítése a TTIP-megállapodás kierőszakolása érdekében.

Az USA nagy bajban van. A világban gyengül a petrodollár, aranyfedezete nincs már 1973 óta, mikoris a FED vette át teljesen az USA finanszírozását.  A Pentagon már figyelmeztette az amerikai kormányszerveket, hogy „eddig és ne tovább“, mert a globális „rendetlenség“ folytán erősen megnőtt a háború veszélye. Ezt nem más mondta, mint Martin Dempsey vezérkari főnök, aki Kínát is a nem stabil országok között említette. Fegyverként pedig felhasználhatóak a népvándorlás százezrei vagy akár milliói éppúgy, mint a kínai tőzsde zuhanása és a „grexit“ is.  Egyszer valakinek ezért a „rendcsinálásért“ fizetnie kell. A kocsmában pedig – amint az köztudott - az fizet, aki rendel. A fő megrendelő pedig nem az EU volt, ezért rajta nem indokolt a fizetés számonkérése – legalábbis a mai ismereteink szerint.

Nos, mi a megoldás? Aki ezt megmondja, annak legalább két igazi  Nobel-díj járna! Elsősorban át kellene  szervezni az EU rendszerét - de gyökerestül! Erre ma kevés az esély. Majd egy újfajta, nem alá- és fölérendelt szövetséget kellene kötni az USA-val. Közben igazi rendet teremteni a káoszban, tehát „pénzt, fegyvert és paripát nem sajnálva“ segíteni a mai káosz országait, hogy ott rend legyen. Le kellene mondani a „demokráciaexportról“ és  a világhatalmi törekvésekről, igazat kellene mondani és nem tenni másoknak azt, amit magunknak  nem akarunk. Az EU-t megálmodó Schuman monda  már vagy hetven évvel ezelőtt:  „Európa vagy keresztény lesz vagy nemlesz...“

 

                                                                                                                                             Agárdy Gábor