Huszonegy évvel a novemberi bársonyos forradalom után újra választások előtt állunk. Ugyanis tíz nappal az események 21. évfordulója után, 2010 november 27-én önkormányzati választások lesznek Szlovákiában. Egy újabb ciklusra – újabb négy évre - fogjuk megválasztani képviselőinket a helyi önkormányzati testületbe. Ezalatt a huszonegy év alatt sok mindent megéltünk, láttunk, tapasztaltunk. Ezért joggal feltételezhetnénk, hogy döntésünk könnyű lesz, hiszen a húsz év azért elég sok idő, tapasztalatot bizony bőven szerezhettünk. Közben felnőtt egy újabb nemzedék.
Huszonegy évvel a novemberi bársonyos forradalom után újra választások előtt állunk. Ugyanis tíz nappal az események 21. évfordulója után, 2010 november 27-én önkormányzati választások lesznek Szlovákiában. Egy újabb ciklusra – újabb négy évre - fogjuk megválasztani képviselőinket a helyi önkormányzati testületbe.
Ezalatt a huszonegy év alatt sok mindent megéltünk, láttunk, tapasztaltunk. Ezért joggal feltételezhetnénk, hogy döntésünk könnyű lesz, hiszen a húsz év azért elég sok idő, tapasztalatot bizony bőven szerezhettünk. Közben felnőtt egy újabb nemzedék.
Ha azonban mélyebben elemezzük a történteket, egybevetve a jelen realitásaival, hamar rájövünk, hogy ez korántsem van így. Mi, szenci magyarok is érezzük a gazdasági válság hatásait és az elmúlt évek politikai csatározásait és eredményeit, ha azokat egyáltalán eredményeknek lehet nevezni. Néha az az ember érzése, mintha csak egy helyben topognánk. Azonban gondoljunk bele abba, hogy szólásszabadság van, törvényes keretek között mindenki azt mond amit akar és Bécsbe is „csak úgy“ átugrik az ember. Nem kell egy jugoszláviai kirándulásért egy évre előre devizakeretet kérni és nem vágják el az ember szakmai előremenetelét és karrierjét például azért, mert gyereke történetesen elsőáldozó volt. Vagy túlbuzgó csemadokosként - mert volt mersze magyar autonómiáról beszélni – nagy reménnyel kerülhetett fel az ŠtB listájára. Nem vesznek el a határőrök a határon pl. két rúd szalámit. Ez – hála Istennek – már nincs így!
De van más! Nőtt a szegények száma, aránylag magas a munkanélküliség országos átlaga (hála Istennek, Szencen ez nincs így), több a hajléktalan és minden reménykedésünk ellenére megnőtt a nacionalizmus, mintha csak megtűrtek lennénk évezredes szülőföldünkön. Mintha csak újkori bevándorlók lennénk, ahol már anyanyelvünket is félve, büntetések veszélye és terhe alatt lehet csak használni. Az emberek elidegenedtek egymástól, a globalizáció megtette a magáét...
Ezeken a rossz tendenciákon csakis össztársadalmi összefogással lehet és kell változtatni. Ennek pedig alapvető formája az önkormányzatiság, aminek alapjait sikerült 1990-ben a 369/1990 T.t. számú törvénnyel megteremteni. Büszke vagyok rá, hogy akkori parlamenti képviselőként én is részt vettem ennek a törvénynek a kidolgozásában – az én parlamenti bizottságom volt a felelős a törvény kidolgozásáért. Számtalan módosítást élt meg, de a mai napig működik – és ez jó jel. Élni kellene minden paragrafusával. Nekünk, szenci magyaroknak is.
Gondoljunk csak bele, mi is az autonómia? Az önrendelkezés! Helyi viszonylatban ez azt jelenti hogy magunk tudunk dönteni mindarról, ami minket, szenci magyarokat közvetlenül érint. Hát most itt az alkalom! Magunk dönthetünk magunkról – nem kell más, mint elmenni és részt venni az önkormányzati választásokon – minél nagyobb számban, ahol megválaszthatjuk legitim képviselőinket, akik majd védik érdekeinket és előterjesztik kisebbségi társadalmunk, valamint a többi szenci polgár kérését, véleményét és elképzelését is. Ez is az autonómia egyik formája - ez az önkormányzatiság!
Véleményem szerint az elmúlt választási ciklusban a szenci képviselőtestület, beleértve a magyar képviselőket is, jól végezte dolgát. Négy év alatt egy olyan légkört tudtunk teremteni, ahol mellőzni lehetett a gorombaságot, a viszályokat, a megnemértést és mindig a megoldásra törekedtünk. Ennek meg vannak városunkban a kézzelfogható pozitív eredményei. A város fejlődésén és gazdasági fellendülésén kívül mi, szenci magyarok is nagyjából elégedettek lehetünk kisebbségi kultúránk és óvodáink-iskoláink fenntartásával. A Szenci Önkormányzati Testület mindent megtett érdekükben, amit reális pénzügyi- és más körülmények között el lehetett érni. Úgy vettük észre, hogy valamelyest nőtt a nemzetiségi tolerancia is – holott volna még ezen a téren is mit tenni. Aki figyeli az önkormányzat munkáját, az tudja, hogy az évtizedekkel előtti állapotokhoz képest nagyot léptünk előre – főleg az utóbbi 4-8 év során. Például városunk vagyona 600 millió szlovák koronáról 1 300 millióra szlovák koronára (cca 43 millió Euróra) nőtt. És ez megint jó jel. Ezt kéne folytatni!
Ahhoz, hogy mindezt meg lehessen valósítani, élni kell az önkormányzatiság intézményével és részt kell venni a november 27-i választáson. Olyan képviselőket kellene választani, akik elkötelezettek városunk jövője iránt, és pl. eddigi munkásságukkal is igazolták már, hogy készek és képesek megfontolt döntéseket hozni mindannyiunk érdekében. Ezért személyesen kérem Önöket, hogy ilyen gondolatok mentén válasszanak és ne legyen az elsődleges szempont a politikai hovatartozás. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy most már mindegy, hogy melyik pártból, ill. a függetlenek közül kit választunk! Igenis, mérlegelni kell és elővenni rövidtávú emlékezetünket, amely biztonságosan megmutatja, mi is a teendő – vissza kell nézni az elmúlt négy évre. Olyanokat vállasszunk meg képviselőnek, akik a város napi teendői mellett hatékonyan tudnak tenni a szenci magyarokért is – iskoláinkért, óvodáinkért, kultúránkért, templomainkért, gyerekeinkért és öregeinkért is!
Személyesen én is képviselőjelölt vagyok a 6. választási körzetben az MKP listáján, listaszámom „1“. Annak az MKP-nak a listáján, amely párt már itt Szencen bizonyított és továbbra is bizonyítani akar. Eddigi frakcióvezetőként ez nyíltan ki merem jelenteni. Ha pedig ezeken a választásokon újra megkapom szenci választóim bizalmát, a fentiek szellemében kívánok majd mindannyiunkért – a szenci magyarokért is – önkormányzati képviselöként tevékenykedni.
Kérem, vegyenek részt a választásokon!