Mostanában rájár a rúd Európára is. Nemcsak Szíria, Irán, Irak meg Jordánia szenved a háború miatt, hanem mi, európaiak is – még a viszonylagos béke ellenére is veszélyeztetve érezzük magunkat... 

A migrációs helyzet megoldása nincs a láthatáron. Egyes becslések szerint mintegy hárommillió bevándorlóra kell számítanunk. Nagy részük gazdasági migráns, tehát az otthon beígért jobb élet reményében vállalja a veszélyes – és mint megtudtuk – a költséges utazást. A bevándorlók szavai szerint fejenként többezer dolláros kiadással kell számolniuk az út során, amit a szervezett és ki tudja honnan irányított embercsempész bandák kaszíroznak be. Tehát most a tehetősebb rétege indult meg a bevándorlóknak. A szegényebbje (egyelőre) otthon maradt, vagy törökországi, líbiai menekülttáborokban  várja sorsa jobbra fordulását – nekik a napi betevő falatra sem futja, nemhogy egy bizonytalan európai utazásra.

Látván ezt a kettős helyzetet fel kell tenni a kérdést: mi az okozója ennek a világméretű katasztrófának? Az okozat világos: emberek százezreinek tragédiája, otthonuk kényszerű elhagyása, Európa lerohanása és hagyományos kultúrájának kikezdése.

Sokan azt jelölik meg az okok között, hogy az EU vezetése nem lép fel határozottan a migráció ellen. Ez a magatartás szerintem már csak okozat. Ugyanúgy a török álláspont sem ok, csak okozat. Az EU-tagságú görögök hanyag hozzáállása is csak okozat lehet. Mert ha ok volna, már régen sikerült volna kezelni az EU szintjén. A görögöknek egyesek szerint még jól is jött, legalább részben „törleszthetnek“ Nyugat-európa felé azért a gazdasági megaláztatásért, amit az első Ciprasz-kormány alatt kaptak. De ez sem ok!

Három nagyon fontos okot látok a további kisebb kiváltó okok mellett.

Az első és szerintem a legnagyobb ok az a tény, hogy vészesen megbillent a világ javainak szétosztása az emberek között. A statisztikai adatok szerint a Föld lakosságának 10%-a birtokolja a világ összvagyonának 90%-át. Ezen belül pedig az 1% a világvagyon több mint a felét, 300 milliárdos család pedig a 40%-át! Bolygónk lakosságának fele napi 1 dollárból kénytelen tengetni életét. Ez sokáig nem tartható fenn. A dúsgazdag pedig (ami magában még nem bűn) nem forgatja vissza fölösleges vagyona egy részét oda, ahonnan szerezte. Nem tartja karban a „gazdaállatot“, amely a hasznot produkálta. A világban kimutathatóan pénzfelesleg van, mert a szegénység miatt is lecsökkent a fogyasztás. A gazdagok többségének pedig van egy átkos tulajdonsága: még gazdagabbak akarnak lenni. Emiatt tovább nő a szegénység. Itt kell megemlíteni Európa önzését is: inkább jól akar élni, mintsem két-három gyereket, utódot nevelni.

Második nyomós okként említhetem az ember ökológiai lábnyomát, amelyben kíméletlenül pusztítjuk és kizsigereljük Földünket, termeljük ki minden korlátozás nélkül a természeti kincseit. Akár hisszük, akár nem, ez okozhat némi globális éghajlatváltozást, ami a problémás afrikai és közel-keleti országokban víz- és élelmiszerhiányt okozott. A légkör széndioxd-tartalma elérte a 400 ppm kritikus értéket! Már a tudósok is paradoxonnak tartják azt a jelenséget, hogy az emberiség ott szaporodik legjobban, ahol a legrosszabb életfeltételek vannak (pl. szubszaharai Afrika). Ezek pedig enni, inni akarnak! Elég csak ezt beígérni és beindul az emberáradat.

A harmadik ok mindkettővel összefügg. Háborúk robbannak ki azért, hogy a világhatalmi elit megszerezze a hatalmát és teljes politikai befolyását a világ felett, beleértve a természeti kincsek (kőolaj, ritkafödfémek, faanyag, stb...) bitorlását is. Meg aztán az, aki megszokta a jólétet, nem nagyon akar utcaseprő, kőműves vagy vécésnéni lenni – kell az olcsó munkaerő. A háborúk, amely egyes köröknek csillagászati hasznot hajtanak a fegyvergyártás által, azok az okok, amelyeket leghamarabb meg lehetne szüntetni. Elég lenne egyszerűen csak abbahagyni. Ezt az okot már párszor hangsúlyozta Ferenc pápa is, apellálva a világ nagyhatalmaira az ENSZ-ben,  valamint az USA kongresszusában mondott beszédeiben.

Ami most velünk történik, szerintem zömmel ennek a három oknak „köszönhető“. Minden más csak mellébeszélés , gazdasági és politikai hatalomvágy, emberi tökéletlenség – tehát okozat.

                                                                                                                              Agárdy Gábor