A közelmúltban a szenci Plebánia Hivatal egy elmarasztaló levelett kapott a Kulturális Minisztériumtól annak kapcsán, hogy valaki feljelentette a helyi papokat, hogy megsértik a szlovák nyelvtörvényt…

Tették ezt állítólag azzal, hogy a kifüggesztett hirdetések között volt olyan is, amely csak magyarul volt leírva - hiányzott a szlovák fordítás. Mint ezt később megtudtuk, ez a hirdetés kimondottan a magyar ajkú híveknek szólt, magyar rendezvényre hívta fel a figyelmet, ahol csak magyar nyelven lesz az istentisztelet. Így felesleges lett volna szlovákul is kitenni. A Kulturális Minisztérium ennek ellenére felszólítja a helyi Plebániát, hogy tegye rendbe a dolgokat és szeptember 19-ig tájékoztassa a Hivatalt, hogyan járt el ezügyben. Az eredeti petíciót ezzel kapcsolatban a Kulturális Minisztérium nem hozta nyilvánosságra.

Nos, nem könnyű a szenci papok helyzete. A tájékoztató az esetről megjelent a Plebánia honlapján is ( www.farasenec.sk) és egyfajta állásfoglalást is közzétettek, amelyben felhozzák, hogy már azelőtt is sok petíciót kaptak pl. a magyar hívők is írtak két petíciót, de ők azt a Plebánia illetékes papjának – vezetőjének adták át, ill. az illetékes feljebbvalónak – a megyéspüspöknek küldték el (így működik az egyházi hierarchikus rendszer immár két évezrede). A Plebánia felháborodásának adott hangot, hogy a petíciót benyújtó a csak az Egyházra tartozó dolgokat az állami hivatal elé vitte, meghurcolva ezzel a helyi papokat és vallási közösséget. Ugyancsak a reakcióból kitűnik, hogy az MKP faliújságján (amely már városi tulajdonú területen áll) sincs egyetlen szó szlovákul és mégsem ezt pellengérezték ki a petíció „szerzői“.  (mi köze ennek a petícióhoz? – a szerk. megj.)

Véleményem szerint (nem vagyok jogász - hála Istennek!) a feljelentés két okból is ügyefogyott és okafogyott. A nyelvtörvény első paragrafusának harmadik bekezdése ugyanis nagyjából úgy intézkedik, hogy a nyelvtörvény nem szabályozza az egyházi (liturgikus)  nyelvet. Ezt az Egyház belső szabályzására hagyja. Másodszor pedig a hirdetés kizárólagosan az Egyház által birtokolt területen volt kifüggesztve, tehát annak nyelvéhez az állami hivatalnak semmi köze!

Ez nagyjából ugyanaz, mint amikor pl. egy magánszemély a saját kertjében felállítana egy faliújságot, amelyen pl. törökül vagy japánul, vagy akár rovásírással hirdetné a megtermelt paradicsomot.

Hogy tisztán lássunk a dologban, közzétesszük a Minisztérium levelét és a magyar hívek petícióit is, amelyeket a plebánia Hivatal is közzétett. Más, szlovák nyelvű petíciók nem lettek közzétéve. Ha már nyilvánosság, akkor legyen teljes.

Érdemes azonban párhuzamot vonni a két eset között, mert a nyelvtörvényt megsértő beadván olyan messze van a hitközösségtől és a felebaráti szeretettől (a katolikusok között) mint Makó Jeruzsálemtől. Továbbá érdemes a magyar hívek petícióinak az indokoltságát is megvizsgálni, hiszen semmi rendkívülit vagy teljesíthetetlent nem tartalmaztak – jobbító szándékkal születtek, inkább kérésnek foghatók fel.

Mindegy, hogy ki tette a feljelentést, nem egy keresztényi hozzáállás és legalább a felebarát elviselése maradhatna, ha már szeretetre nem futja. Ha már a petíció „szerzője“ nem tudja tartani magát a „Szeresd felebarátodat mint önmagadat“ keresztény parancshoz, akkor legalább viselje el a másnyelvű katolikusok békés aktivitásait is, anélkül, hogy soviniszta megnyilvánulásaival felkorbácsolná a szenci hívek nyugodt hangulatát és évszázadok óta tartó békés együttélését! (Mindez pedig történik tiszta  „véletlenül“ két hónappal az önkormányzati választások előtt).

Kulturális Minisztérium levele, a magyar hívek petíciói és a Plebánia reakciója itt található:

 http://www.farasenec.sk/news/k-podaniam-peticiam-a-staznostiam/

http://www.farasenec.sk/news/peticie-madarskych-veriacich/

Agárdy Gábor

P.S.: 

A plebánia állásfoglalása magyar nyelven (a hivatalos vasárnapi hirdetésekből):

  A hároméves szenci működésünk alatt nagy mennyiségű panaszt, kérvényt, petíciót, levelet kaptunk, melyeket különböző egyének vagy csoportok címeznek nekünk saját észrevételeikkel, kéréseikkel, panaszaikkal, sőt „jószándékú“ tanácsokkal-fenyegetőzésekkel. Ezt már megszoktuk, és megtanultuk csendben elfogadni és elviselni, és ha győzzük, válaszolunk is. Ez gyakran sok időt és energiát igényel, melyet szívesebben szentelnénk a pasztorációs munkánknak. Végül úgy döntöttünk, hogy tájékoztatjuk Önöket a plébánia történéseiről, mivel a hívek többsége nem tudja, mi mindennel kell foglalkoznunk, és így az a téves érzetük van, hogy plébániánk nyugodt és problémamentes. Ezeket a dolgokat elfogadni erény, a tájékoztatás pedig kötelességünk, hogy így is formáljuk a ránk bízott plébániát. Ezen a héten nyilvánosságra hoztuk a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának levelét arról, hogy a hozzájuk érkező észrevétel alapján megszegjük a nyelvtörvényt, és felszólítást kaptunk, hogy ezt korrigáljuk. Ez a feljelentés eddig magasan vezet, ilyen még soha nem történt velünk, hogy a hívek állami hivatalokba vonszolnak minket. Állítólag a faliújságunkon egy hirdetés csak magyar nyelven volt kifüggesztve. Valamikor ugyanis csak magyar nyelven kapjuk meg a tájékoztatást valamilyen eseményről, amely magyarul zajlik, magyar hívek számára. Valószínűleg ez a szlovákokat, akik nem beszélnek magyarul, amúgy sem fogja érdekelni. Viszont érdekes, hogy a feljelentés ránk, Szencen működő szlovák papokra érkezett, pedig a szemben lévő faliújságon, ami egy szlovákiai politikai párt tulajdona, aligha találunk szlovák szót. A magyar hívek igaz, hogy már több petíciót is írtak ellenünk, de legalább az érseknek küldték. Kiegészítésképpen nyilvánosságra hozunk két petíciót a magyar hívektől (az egyiket címezték az érseknek). Az első egy egész sor követelést tartalmazott. A másikban, melyet az Érseki Hivatalba küldtek, a bérmálkozók felkészítéséről volt szó. A magyar bérmálkozók szülei fordultak hozzánk azzal a panasszal, hogy gyermekeiket a szlovák nyelvvel terheljük a bérmálkozási felkészítés folyamán. Eddig ugyanis a bérmálkozók felkészítése pap nélkül zajlott, és ezen radikálisan változtattunk, ugyanis személyesen szeretnénk velük foglalkozni, és nem akarjuk ezt a fontos pasztorációs feladatot kizárólag a laikusokra-animátorokra hagyni. Hasonló változást csináltunk az elsőáldozó gyermekek esetében is. Mivel nem győzünk mindent két nyelven végezni (az elsőáldozók felkészítése már kétnyelvű), és nem is vagyunk erre nyelvileg képesek, úgy szerveztük meg a felkészítést, ahogyan más kétnyelvű plébániákon is teszik (pl. Pozsonypüspökin vagy Sellyén). A magyar bérmálkozóknak ugyanis magyar animátoruk van, a vasárnapi szentmisét magyar nyelven hallgathatják, és a pap által vezetett közös találkozás (katekézis) az ifjúsági szentmisével együtt szlovák nyelven zajlik. Ennek az igyekezetnek az eredménye lett az érseknek küldött petíció, mint köszönet azért az igyekezetért, hogy a magyar hívekkel foglalkozzunk saját képességeinkhez mérten, melyek – bevalljuk őszintén – nagyon korlátozottak. Mi szívesen tennénk még többet, de csak azt tudjuk csinálni, amire képesek vagyunk. A szülők azzal érvelnek, hogy feleslegesen terheljük gyermekeiket a szlovák nyelvvel, pedig kis koruktól tanulják, tehát fel tudják fogni, mennyire terhel bennünket is ez a szolgálat a sok más kötelességünk mellett. Ezek csupán azok a sérelmek és petíciók, melyek a nemzetiségi problémákat érintik. Minden hozzánk érkező panaszról nem tudjuk tájékoztatni Önöket, mert annyi van belőlük. Ha úgy alakul, néhányról majd tájékoztatunk a jövőben. Hangsúlyozzuk, hogy jelenleg nem történik semmi olyan rendkívüli, ami eddig Szencen nem történt volna már hosszú éveken keresztül a mi működésünk és elődeink működése alatt, csupán úgy döntöttünk, tájékoztatjuk a híveinket. És mindezek mellett is szeretjük Önöket  :-) .

A Kulturális Minisztérium elmarasztaló levele: