ha a szél nem fújja - mondja a jól ismert nótaszöveg. Most azonban Hollandiában kezdték el igazán zörgetni a harasztot, amit eddig csak Hollande francia elnök mert elméletileg felvetni már két évvel ezelőtt…
Már a spanyol, portugál és olasz válság idején elhangzott, de igazán a görögök 87 milliárd eurós tartozása során merült fel a „kétsebességes“ Európai Únió kérdése. Ez azt jelentené, hogy kialakulna az EU-n belül egy elitcsapat, amely gazdaságilag nagyon erős lenne, mellette meg ott maradnának a „másodhegedűsök“, a gazdaságilag gyengébben teljesítők klubja. Ez az elmélet a görög gazdasági válság utáni Ciprasz-megegyezéssel nem kapott nagyobb publicitást, csak most a párizsi terror után vetette fel hivatalosan Hollandia az ún. „minischengeni“ övezet létrehozását, amelynek tagjai lennének Németország, Ausztria, Hollandia, Belgium és Luxemburg. A képen a képződmény lilával van jelölve.
A „Minischengen“ lilával, a KEÁ zölddel jelölve (térkép: Orflex)
A migránsválságot vizsgálva, egybevetve a párizsi terrorcselekményekkel, nem is csoda az ilyen javaslat. Ma már minden EU-s politikusnak világos - még ha a pc-beszéd miatt nem is mondja ki - hogy le kell zárni a schengeni határokat a gazdasági migránsok előtt. Ugyanis nem lehet mindenkit befogadni, meg nincs is mindenkire szükség. Elég a térképre tekinteni és megértjük a holland kezdeményezés lényegét. A „minischengen“ határai egyáltalán nem érintkeznek az Adriai és a Földközi tengerrel, tengerpartja csak az övezet északi határán van Nagy Britannia és Dánia között. A „minischengen“ határhossza nagyjából egyötöde a mostaninak, annak is kb. kétharmada Németország kezében lenne. Ezért a „minischengen“ könnyen és olcsón védhető lenne, délről levágva a migránsáradatot. Az eddigi schengeni határok pedig egy elővédelmet biztosíthatnának. Tehát a „minischengenbe“ csak az jutna be, akit oda két szűréssel átengednek az elitklub tagjai.
Miután közzétették ezt a hírt és az EU vezetése is megerősítette, hogy van ilyen javaslat, kitört a lázadás, már nem csak a haraszt zörög. Csaknem teljes elutasítás fogadta a javaslatot azzal érvelve, hogy ez a mai Schengeni Egyezmény végét jelentené és egyúttal megkérdőjelezné az EU létjogosultságát is.
Merkel és Hollande kijelentései arra engednek következtetni, hogy szívesebben látnának egy Európai Egyesült Államokat, amely új képződményt természetesen Németország vezetne Franciaország szekundálása mellett, hogy ne fussanak el nagyon a lovak a németekkel ( IV. Birodalom?). Ez az elképzelés de facto a mai nemzetállamok teljes szuverenitásának a megszűnését jelentené.
Ha már így állunk, nézzünk meg egy másik megoldást, amely már többször is szóba került. Személyesen is írtam róla többször a kilencvenes években, pl. Új Szó, 1993.11.5., 1995.8.1-2. számaiban.
Arról van szó, hogy ilyen esetben talá jobb megoldás volna a V4-ek „továbbfejlesztett változata“, a Középeurópai Egyesült Államok (KEÁ - észtek, lettek, litvánok, lengyelek, csehek, szlovákok, magyarok, horvátok és esetleg a szlovének alkotnák). Ha ezt átvetítjük a térképre, a zöld színezetű felület felel meg az elképzelésnek. Így kialakulhatna egy olyan konföderáció, amely a Baltikumtól az Adriáig érne, két tenger mosná partjait és tökéletesen elszigetelné a Keletet a Nyugattól. Kulcspozícióba kerülhetne. Ez persze a mai EU urainak rémálmokat okozhatna, ha ezt hivatalosan felvetnék. Közös erővel az így lerövidült schengeni határok is védhetőbbek lennének. Elmaradna a már lassan elviselhetetlen brüsszeli diktátum-politika és bürokrácia. Saját gazdasági erőnkre támaszkodhatnánk, kölcsönös előnyöket biztosítva egymásnak az EU megmaradt részével. A KEÁ történelmi és gazdasági fejlődése is nagyon hasonló (Osztrák-Magyar Monarchia), mind a volt keleti (kommunista) blokk országai alkotnák.
Ez persze egy fikció, sima pihenést biztosító eszmefuttatás. De ne akkor kezdjünk el majd kapkodni, amikor az EU szétesése miatt „körmünkre ég“ a dolog. Mert ha az EU így folytatja tovább ezt az öngyilkos, nemtörődöm migránsozást, a transzatlanti kereskedelmi egyezmény (TTIP) elfogadását, stb..., az EU megszűnése szinte borítékolható, ami nem csak az új világrend érdeke. Csak idő kérdése marad.
Agárdy Gábor