Utána vagyunk a választásoknak, az eredményeket már mindenki ismeri: az MKP nem került be a parlamentbe, ugyanúgy a HZDS sem. A Most-Híd viszont igen, 14 képviselője lesz, ebből 7 szlovák nemzetiségű, közöttük négyen az OKS tagjai. Égszakadás, földindulás, kiábrándulás, csalódás! Másoknak kirívó siker, szerencse meg szebb jövő és miegymás...talán harminc ezüstpénz is...majd nemsokára elválik! Megmérettetett és könnyűnek találtatott...!
Hiába! Úgy látszik, hogy a nagypolitika általában nem az erkölcsről, a szeretetről, az ország jósorsáról és polgárainak boldogulásáról szól, hanem a politikai játékosok érdekeiről. Most ez volt az érdek. A választások rendben zajlottak le, demokratikusak voltak, tehát az eredményeket el kell fogadni és el kell ismerni, hogy ismét a választó az Úr.
A választások átrajzolták a nagypolitikai térképet, új játékosok léptek a színre, a parlamentben 7 magát magyarnak tartó képviselő maradt. Nem sok, sőt, kimondottan kevés. A leírtak alapján simán leszögezhetem, hogy elképzeléseim nem jöttek be – egyedül egyet kivéve: „...az adott helyzet miatt számunkra itt nincs jó megoldás, csak kévésbé rossz és nagyon rossz. Nekünk a kevésbé rossz megoldást kell választanunk. Június 13-a után pedig majd egy új politikai időszámítás kezdődik a szlovákiai magyarok számára. Akkor fog majd megmutatkozni, hogy mennyire szívügye a két pártnak az itteni magyarok sorsa és ki tudnak-e egyezni az összmagyar érdekekért!...“ Ezt írtam le május 8-án.
Hát, ennyi a jóslatom bevált része. Most majd jön a politikai elemzők sokasága és ki-ki a maga szája íze szerint majd magyarázza a bizonyítványát. Érdekes tanulságok lesznek majd levonhatók a jövőre nézve is. Tehát az okok vizsgálatát és az elemzéseket halasszuk későbbre, lesz rá még (sajnos) elég idő. Most azonban el kellene gyorsan dönteni, hogy a közeljövőben mit is csinálhatunk.
Úgy látszik, hogy nincs itt a világ vége, nagy levegőt kell venni és aludni még egyet. Átéltünk mi már tatárt meg törököt, Habsburgot, Hitlert és Sztálint is. Át fogjuk élni ezt is – de mi áron? Majd elválik, hogy a társadalmi fejlődés merre viszi el Szlovákia eddigi nemzetállami fejlődését. Vagy megerősíti, vagy pedig meggyöngíti azt. Adná az Isten, hogy az utóbbi következzen be. Ez pedig – nézve a választási eredményeket – még egyáltalán nem biztosított.
A Smer és az SNS konglomerátumának 40% körüli eredménye van, miszerint Fico elméletileg nem alakíthat kormányt. Ismerve a bolsevik lelkületet, Fico még tartogathat egy-két meglepetést - már csak azért is, mert a sok Smer-es és most már a két új és szűz párt pénzügyi szponzorai is vissza szeretnék kapni a pénzüket, amit a kampányba fektettek! Csak 3 képviselős többséggel (78 mandátum) nem mennek bele a buliba – a pénzügyi cápák biztosra akarnak menni, hogy a pénzüket visszakapják – persze a nem banki szintű kamattal együtt! Egy ekkora Smer-es győzelemnél elvárják a 90 körüli koalíciós létszámot. Ha pedig megtalálják a balekokat, meg fogják csinálni. Most nincs más dolgunk, mint kivárni a kormányalakítást. Majd kiderül, kinek ferdülhet majd a gerince...Bár csak ne így lenne!
Nekünk, szencieknek pedig helyben tovább kell vinnünk sorsunk irányítását, függetlenül attól, hogy ki az MKP-s, Híd-as, vagy más pártszínekben lévő polgár, nemzetiségre, politikai beállítottságra való tekintet nélkül. Hála Istennek, városunk önkormányzata jól működik ezeknek az elveknek az alapján. Ez erőt és reményt ad nekünk arra, hogy a mi dolgaink – a szenci magyarok dolgai is – a közeljövőben majd az elengedhetetlen és szükséges konszolidáció, önreflexió, alázat és tanulságlevonás után is jól alakuljanak.