Hosszasan készülődtem eme írásom közzétételére, mert vártam, hogyan alakulnak a nagypolitika dolgai és miként alakul Szencen is a helyi „kispolitika“. Mélyebb vizsgálódást igényelt az új (jobboldalinak tartott) kormány programja és irányváltása – még mindig nem dőlt el, hogyan fogják teljesíteni a választási igéreteiket, amelyek lassan, de biztosan „elbalosodnak“ annak ellenére, hogy Szlovákia 7-8 %-os gazdasági hiánya előrevetítheti a görög tönkremenetelt. ...

Hosszasan készülődtem eme írásom közzétételére, mert vártam, hogyan alakulnak a nagypolitika dolgai és miként alakul Szencen is a helyi „kispolitika“.

Mélyebb vizsgálódást igényelt az új (jobboldalinak tartott) kormány programja és irányváltása – még mindig nem dőlt el, hogyan fogják teljesíteni a választási igéreteiket, amelyek lassan, de biztosan „elbalosodnak“ annak ellenére, hogy Szlovákia 7-8 %-os gazdasági hiánya előrevetítheti a görög tönkremenetelt. Az MKP mintha hibernálódott volna, talán még mindig a sebeit nyalogatja, mélyen a vackába húzódva. Aggaszt az is, hogy mi lesz azzal a közel 110 ezer szavazóval, aki az MKP-ra szavazott – hányan ábrándulnak ki abból, hogy a jövőben bármikor is beleszóljanak dolgaink menetébe, vagy hányan fordítanak hátat a politikának azzal, hogy fölösleges itt bármilyen közmunkát is felvállalni. S mindezek mellett a szlovákiai szlovák-magyarok parlamenti képviselete, a Most-Híd sem nagyon csipkedi magát, hogy korrigálja a nyelvtörvényt, himnusztörvényt, állampolgársági törvényt és még sok, gazdasági téren is minket hátrányosan érintő „ficoista-slotista“ mellényúlást. A SaS látható amatőrizmusa, az SDKÚ balraátja, a KDH rétorikájának „nemzetiesedése“ és a Most-Híd helybentopogása mellett megint a polgárral akarják megfizettetni az előző kormány milliárdos lenyúlásait és korifeusainak lopásait akkor, amikor az önkormányzatokat erős „fogyókúra“ mellett az árvízkárok helyreállítására is kötelezik minimális állami segítség mellett. Ez pedig egyformán érint mindenkit, függetlenül párthovatartozásától, nemzetiségétől és politikai meggyőződésétől! Nem beszélve a sokmilliós kiadásokat igénylő népszavazásról, amelyet a SaS kezdeményezett és olyan „felelőségteljes“magatartást tanúsított, hogy a központi választási bizottságba még tagot sem nevezett. Hát itt tartunk most...

Közelednek a novemberi helyhatósági választások, amikor okosan kell dönteni arról, kiket küldünk képviselőnek a helyi önkormányzatokba, így a szenci városi parlamentbe is. Meg kell tehát nézni az elmúlt választási időszak gyakorlati eredményeit, összevetni az igéreteket a megvalósult tényekkel. Nemkülönben meg kellene nézni, hogy hogyan, milyen egyetértésben működött az önkormányzati testület, ki mennyit hiányzott, hányszor, milyen témákban és milyen eredményességgel szólalt fel a szenci polgárság érdekében.

Ez azonban legyen a polgárok dolga. Csak annyit tennék hozzá, hogy jó érzéssel tölt el az elmúlt négy év. A testület általában jól működött, valóban szem előtt tartotta a szenci polgárság elvárásait és igényeit. Persze, olyan nincs, hogy mindenki elégedett lehetne – mindig van olyan polgártársunk is, aki ezt máshogy értékeli. Azonban elég szétnézni a városban, megnézni, hogy mennyivel és hogyan gyarapodott a város vagyona, mennyit fejlődött a városban a kultúra, ebben a kisebbségi magyar kultúra is a város hathatós támogatása mellett. A bársonyos forradalom után még nem volt olyan választási időszak, amelyben ennyi és ilyen minőségű, minket szenci magyarokat érintő kultúrakció és más esemény zajlott volna le városunkban. Ha nagyon szigorúak és igazságosak akarunk lenni, a képviselők közül senki sem sajátíthatja ki a sikereket, hiszen a döntés mindig testületi volt és (lásd az interneten is feltüntetett szavazások eredményeit) többségében vagy egyhangú, vagy pedig 80-95%-os helyeslő eredménnyel végződött. Az eredmények tehát az egész önkormányzatot minősítik, nem lehet különösképpen kiemelni egyetlenegy képviselői klubot sem. Ugyanez vonatkozik, hála Istennek, arra a kevés – remélem – kevésbé sikerült döntésre is, mert ugye hibát csak az csinál, aki csinál valamit! Szerencsénkre ez az elmúlt négyéves időszakra egyáltalán nem volt jellemző.

Felvetődik a jogos kérdés: a kialakult politikai helyzet - és ebbe a kisebbségi helyzetet is beleértve - hogyan fogja megosztani a szenci magyarokat és megfosztani az egyetlen okos magatartástól – az összefogástól. Létszámunkat tekintve talán már alulról nyaldossuk a 20%-os lakosságarányt – tehát nem sokat ugrálhatunk. Nem kell különösebben sok ész, tudás és tapasztalat ahhoz, hogy mindenki előtt világos legyen: csak a józan ész, az összefogás, az önfeladás elutasítása és a józan kompromisszumkészség segíthet. Ne azt nézzük, hogy ki a „hidas“, vagy „emkápés“, ki az ilyen, vagy olyan pártonbelüli vagy kívüli! Mert tartozni pedig mindig kell valahova! Emlékezzünk csak a 90-es évek elején tanúsított magyar-magyar megosztottságra, hogy mire vezetett. Évek teltek el, míg kihevertük! Ne essünk Szencen ebbe a hibába! Folytatni kéne azt a józan, nem megalkuvó, de kompromisszumkész helyi politikát, aminek az elért eredményeket is köszönhetjük. Érvényes ez a helyi gazdasági problémák megoldására, óvodáink, iskoláink helyzetére, hitéletünkre, kulturális közösségeink tevékenységére és az általános városfejlesztésre is. Kevés olyan város van ebben az országban, amelynek most nincs gazdasági problémája. Szenc pedig ilyen város – a tavalyi év – igaz, csak pici - de gazdasági többlettel zárult. Ugyanúgy a féléves gazdasági mérleg is egy kevés többletet mutat. Köszönhető ez annak a testület által nagy többséggel megszavazott konzervatív gazdaságpolitikának is, amit a szenci magyarok képviselőtestülete is egyhangúlag támogatott. Inkább húzzuk össze egy kicsit a nadrágszíjat, mintsem hogy városunk gazdasági kényszerintézkedések szenvedő alanya legyen.

Legyünk ezért „szenci magyarok“ és öntudatos polgárok, válasszunk magunknak olyan képviselőtestületet, amely szakmailag rátermett és tettrekész. Itt nem pártokat választunk, hanem személyeket és személyiségeket. A tapasztalat most jó tanácsadó lehet – vegyük elő rövidtávú történelmi emlékezetünket. Úgy kellene szavazni, hogy Szencen az elkövetkező négy év is békességben és fejlődésben teljen el, ellentétben sok olyan községgel, ahol még a városi költségvetésen sem tudtak egy év alatt megegyezni. Sajnos, több, magyar többséggel rendelkező önkormányzat is így járt. Ez pedig Szencen nem lehet cél. A városban felhasználható javak, európa-uniós és állami dotációk végesek, a felhasználható bevételi csomag adott. Ezt kell okosan felhasználni. A csak lassan lecsengő gazdasági válságban (egyesek szerint még csak most jön a java!) nem lehet mindegy, hogy ki képvisel minket az önkormányzatban. Nem lehet mindegy, hogy pl. a Csemadok mennyi támogatást kap a tőle elvárt kulturális tevékenységre és hány utcát sikerül majd felújítani, újraaszfaltozni. Vagy hogyan tudjuk bizony eléggé szemetes városunkat szebbé-zöldebbé tenni és javítani az egészségügyi ellátás színvonalát (itt még sok a tennivalónk). Az sem mindegy, hogy mennyi támogatást kapnak a tömegsportok vagy más, többségükben szlovák kulturális egyesületek, mert a kiegyensúlyozottság ezen a téren is a legjobb megoldás. Sohasem lesz olyan helyzet, hogy mindenki elégedett lesz. De olyan helyzet teremthető – mint azt az eddigi példák is igazolják – hogy a többség meg van elégedve az elért eredményekkel. Ennek pedig legjobb bizonyítékai lehetnek a november 27-i polgármesteri és képviselőtestületi választások is.

Tehát legyünk okos szenci polgárok, de okos szenci magyarok is, akiknek érdeke a nyugalom, a békesség és a város állandó fejlődése úgy a többségi szlovákok, mint a jócskán kisebbségben lévő magyar polgártásaink elvárásai szerint is. Ha így cselekszünk, nagy meglepetések nem érhetnek minket, mint pl. a 2011-es népszámlálás, ahol majd mindenki számot vethet saját lelkiismeretével, névtelenül és minden kényszerítés nélkül! Ugyanúgy mint az önkormányzati választásokon is, a népszavazással is majd magunk állítjuk ki magunkról a számlát és a minősítést. Megigérem, hogy ennek érdekében mindent megteszek, amire erőmből futja!

Kedves polgártársaim, legyünk ebben is társak! Nem fogjuk megbánni!