Nem szeretek ilyen dolgokról beszélni, írni meg pláne nem! Romlik az ember közérzete, fásulttá válik, kilátástalanság uralkodik el a társadalmon, csökken a teljesítő-képesség (és ezáltal az egekig magasztalt GDP mértéke), valamint a közhangulat általában a bányabéka hátsó fertálya alatt találtatik...
Nos, semmi új a nap alatt. Valahol mindig visszaüt a nagy gazdasági krízis. Bogár László közgazdász-professzor, aki nyugodtan adhatna elő világtörténelmet is, a napokban ezt írta: „...Az elmúlt évszázadokban a birodalomváltásokat mindig nagy háborúk kísérték, és ez valószínűleg most sem lesz másként. Ne felejtsük el, hogy a legutóbbi váltás idején Amerika világuralmának megalapozásához egyenesen két világháborúra (egyes történészek szerint valójában egy „harmincéves háborúra” 1914 és 1944 között) volt szüksége annak a bizonyos „nem létező” világerőnek a változások levezérléséhez...“
A politológusok és a közgazdászok nagy hányada szerint egy nagyobb (világ)konfliktus nehezen lesz elkerülhető. A legfőbb gond – mint mindig – hogy a földi javak, a vagyonok 50 %-át 66 ember birtokolja a világon, ez megegyezik azzal az értékkel, amit a Föld lakosságának szegényebb fele (3,6 milliárd ember) együtt birtokol. A gazdag egyre gazdagabb (akar lenni), a szegény meg egyre szegényebb (akarata ellenére is). A természet pedig keresi a visszacsatolást, amivel rendbehozhatja ezt az anomáliát – biztosítva a javak igazságosabb újraelosztását.
Oroszország krími és ukrajnai akciója kiváltotta a nyugati világ haragját, szankciókat vezetett be Moszkva ellen. Drasztikusan csökkent a kőolaj ára, ami Oroszország egyik fő bevételi forrása. Az amerikai és nyugateurópai semmittevés után az orosz szíriai beavatkozás elégge felbőszíthette az USA-t, lépéskényszerbe hozta a héjákat és a neokonokat. Ha pedig egy országot – mint a kutyát – a sarokba szorítják és nincs más kiút mint a kitörés, ne csodálkozzunk, hogy Oroszország lépéskényszerbe kerülhet.
Az „arab tavasz“ fedőnevű akciók óta nagyon közel kerültünk a világválsághoz. Elég csak megemlíteni Líbiát, Egyiptomot, Irakot, Iránt és persze Szíriát, Afganisztánt, Jement. Jön is a menekült meg a migráns milliószámra Európába, a sor végét nem hogy nem látjuk, de azt még remélni sem lehet Angela Merkel hamis idealizmusa és az EU tehetetlensége miatt. Most ott tartunk, hogy Törökország már szíriai (kurd) területeket ágyúz, a vahabbita Szaúd-Arábia pedig lerombolja (a siíta) Jement és támogatja az ISIS-t fegyverrel, pénzzel, szakértőkkel. Moszkva bombáz, amit jónak talál, az Aszad-ellenes milíciáktól kezdve az ISIS-ig bezárólag. Szíria határán pedig ott áll Törökország és a szaúdi blokk hadserege, hogy gyalogsága beavatkozzon. Az USA pedig kivár, mint eddig mindig a világtörténelemben. Világcsendőrként igencsak ráér.
Az EU-s vezetők már második napja (2016.2.18-19.) tárgyalnak Nagy-Britannia követeléseiről az EU-ban maradást ill. kilépést illetően valamint olyan migrációs kérdésekről is, amelyeket a V4-ek vetettek fel. Ezen írás megjelenéséig még nincs értékelhető eredménye a tárgyalásoknak (lásd még itt). Látszólag a szíriai dolgok, Oroszország magatartása és az EU-s csúcs nem függenek össze. Pedig nagyon is - minden mindennel összefügg.
Most Putyin és Oroszországa valamint a NATO-tag Törökország van a világ diplomáciai figyelmének középpontjában. Tudnak-e annyi józanságot és önmérsékletet tanúsítani, hogy elkerüljük a III. világháborút, amely már egyesek szerint el is kezdődött?
Agárdy Gábor