A legutóbbi népszámláláskor 2011-ben Szencen 14,8% magát magyarnak valló polgár találtatott. Ez az akkori kb. 15500-as lakosságszámból nagyjából 2300 polgárt jelent, akik hivatalosan is merték vállalni nemzetiségüket…

Ma Szenc lakossága 18 ezer felett van, a magyarok számaránya  - mint mindenütt az országban - látványosan romlott. Nemcsak a más nemzetiségüek arányszámának növekedése miatt.

 Szerencsére van azonban Szencen egy réteg, amely tudatosan műveli és ápolja a városi magyar kultúrát, legyen az iskolai akció, könyvtári vagy múzeumi előadás, színház, koncert, könyvbemutató, stb. Ezek a polgártársaink időt, munkát és néha pénzüket sem kímélve ápolják a magyar kultúrát Szencen azért, mert van itt kb. 2000 magyar ember. Vannak köztük hivatásos szakemberek, de többségük „amatőrként“, lokálpatriótaként és magyar emberként végzi ezt a nem mindig megbecsült munkát.

 Miért is írom mindezt? A www.szenc.sk weboldal immár tizedik éve segíti a szenci magyarok tájékozódását a városunkban lejátszódó jövőbeli és elmúlt eseményekről. Mára olyan mennyiségű szöveges és képes információ áll a szerkesztőség rendelkezésére, amelyből egy könnyed statisztikai vizsgálódás is simán kimondhatná, hogy a város területén megrendezett eseményeken nagyjából mindig ugyanaz a 20-100 ember van jelen. Néha több, néha kevesebb.

 Kérdem én: csak ennyien maradtunk? Vagy talán a többit nem érdekli a városban történtek? Nincs idejük? A részvétel igazán nem lehet pénz kérdése, mert az akciók zöme ingyen látogatható, illetve belépődíj esetén, pl. a Csemadok-rendezvényeken,  3-5 €-s tétellel „megúszható“. Hol maradtunk? Nincs igény Szencen a magyar akciókra?

 Első reakcióként két kérdés merül föl bennem. Az első talán munkajellegű: a távolmaradással lebecsüljük, lenézzük azoknak a munkáját, akik igazán sokat tesznek a szenci magyarokért. Ez pedig sem a lelkiállapotuknak, sem pedig a szenci magyaroknak nem használ.

 A második kérdésem már egy kicsit más: ki a fene tudná megtámogatni a szenci magyar kultúrát - legalább  az akciókon való részvétellel - ha nem éppen a szenci magyarok? Hiszen ha nincs pl. a színházi előadásokra bevonva a környék falusi lakossága, akkor a nagyterem a kultúrházban még félig sem telne meg (120 ember...). Az érdekes múzeumi rendezvényeken 10...20 ember „tolong“...

 Hát csak ennyien maradtunk?

Gondolom, van mit javítani. A rendezvényeken legalább azok a szenciek találkozzanak egymással, akik 2011-ben merték vállalni és még élnek...

                                                                                                      Agárdy Gábor 

(U.I.: ezért biztosan senki sem fog megdicsérni!)