Pongrác-nap közeledtével – ha igaz a népi időjóslás – csökken a légnyomás és a hőmérséklet – jönnek a fagyosszentek. Vérnyomás a bányabéka alatt, aminek levertség, tavaszi fáradtság az eredménye. A május 10-ei SME napilap 17. oldalán azonban olcsó és hatékony vérnyomás-kiegyenlítő orvosságra lelhetünk.
Elolvasva Bohumil Doležal cseh politológus egyébként nagyon érdekes cikkét a „A cseh-szlovák átlagon felüli viszonyok problémái“ címmel, mindjárt normalizálódik a helyzetünk. A neves szerző többek között kívánatosnak tartja, hogy „…Szlovákia viszonya ne csak Csehország felé legyen átlagon felüli, hanem ennek így kellene lennie egész Közép-Európával és a Nyugattal szemben is … még akkor is, ha a karmester most a Fico-Zeman tandem…“
Általában a politikai témájú cikkekben a lényeg mindig a részletekben van – jelen esetben a zárójelbe tett részek a rejtett taposóaknák. Itt ugyanis most azt olvashatjuk, aminek ellenkezőjét állítja és szinte napi rendszerességgel gyűlöletet fröcsögve önti a SME udvari neoliberális korifeusa – Peter Morvay. Doležal ugyanis elítéli „…Brüsszel állandó és célirányos, teljesen érthetetlen nyomását Magyarországra, amely kontraproduktív nemcsak azért, mert éppen az Orbán-kormányt erősíti, amelyet aljasan el akar távolítani, hanem akarata ellenére éppen a szélsőséges, Európa-ellenes, nem demokratikus erőket erősíti Magyarországon és destabilizálja egész Európát“…
Nahát! A vérnyomás egyszerre normalizálódik! Valaki ki merte végre mondani, hogy Brüsszel ilyen irányú törekvése „destabilizálja egész Európát“! Nem semmi!
Ennek magyarázatára két eset lehetséges: a kicsit is magukra adó politikai elemzők kezdik észrevenni, hogy a világ pénzszivattyúi nemcsak Magyarországot akarják teljesen kiszipolyozni, ezt követően jön Szlovénia (lásd a szlovén miniszterelnöknő adóemelésről, bankprivatizációról szóló kijelentéseit, hogy a pénzszivattyú még hatékonyabban működhessen) és a többi „centrumon kívüli“ EU-s tagország is. Ez pedig Doležal szerint „destabilizálja egész Európát“.
A SME talán gondolt a kiskapura, és lassan beáll a hallgatók sorába, Morvay felé pedig „behúzzák a fékeket“ – ha hagyják.
A másik feltételezés szerint a SME olvasó-szerkesztőjének is rossz napja volt és átsiklott a a zárójelbe tett lényegen és akaratlanul nyomdába engedte a napilapra nem jellemző, Magyarországot „méltató“ véleményt.
Bárhogy is van, Bohumil Doležal írása kilóg a megszokott sablonból.
Agárdy Gábor