A minap olvastam Farkas Iván szakmai cikkét a brüsszeli kohéziós politikát illetően. Ki szeretném egészíteni néhány megjegyzéssel, amelyek jobban megvilágítják a globális tőke hosszútávú terveit. A szerző helyesen megállapítja, hogy „...hidegzuhanyként hatott a szlovák kormány illetékeseire...Brüsszel nem javasolja többé az oktatási vagy akár az egészségügyi infrastruktúra fejlesztését, csökkentené a közlekedési infrastruktúrára szánt támogatást is...“

A minap olvastam Farkas Iván szakmai cikkét a brüsszeli kohéziós politikát illetően (http://www.felvidek.ma/felvidek/gazdasag/36644-brusszel-elkepzelese-es-a-kohezios-politika-jovoje). Szeretném kiegészíteni néhány megjegyzéssel, amelyek jobban megvilágítják a globális tőke hosszútávú terveit. A szerző helyesen megállapítja, hogy „...hidegzuhanyként hatott a szlovák kormány illetékeseire...Brüsszel nem javasolja többé az oktatási vagy akár az egészségügyi infrastruktúra fejlesztését, csökkentené a közlekedési infrastruktúrára szánt támogatást is...“

Nos, semmi új a nap alatt! Mikor nagyjából három évtizede felmerült az a globális igény, hogy a világot a globalizációnak kellene uralnia, megalakult az EU mai formája azzal, hogy a kezdeti „mézesmadzagot“ ( PHARE, ISPA...) elhúzták az orrunk előtt és azonnal jöttek a multik - mégpedig elsőnek az élelmiszervonalon és a civil fogyasztás területén, később a bankszektorban és az iparban is. A lakosság, kellemesen meglepve az áruházláncok bőséges kínálatától és az aránylag olcsó áraktól (érvényes ez az élelmiszerektől kezdve a műszaki cikkeket bezárólag), meg az EU-ba való belépés során kapott strukturális és kohéziós támogatásoktól, maga építette le életfenntartásának az autonóm feltételeit.

Ugyanis a támogatási politikát Brüsszel szívesen adta térfelújításra, csatornázásra, vízvezetékre, műfüves focipályára és minden más egyébre, amely nem a gyártást, az ipar konkurencia-képességét fokozta. Mi meg örültünk „mint majom a farkának“, hogy ennyi meg ennyi pént kaptunk, persze „ingyen“, vagy „csak“ pl. 5 % önrészért! Közben a külföldi egyetemek felismerték az agyelszívás olcsó lehetőségét, kinyitották kapuikat a kelet-európai diáktömegek előtt is - részük ingyen és bérmentve vagy aránylag olcsón tette ezt meg. Ezzel részben megszüntették a hazai értelmiség kinevelését, amire a gombamódra szaporodó, nem minőségi oktatást nyújtó hazai egyetemek és főiskolák még rásegítettek. A legtöbb külföldi végzős és a jófejű hazai végzős is azonnal jól fizetett munkát talált külföldön.

Rövid idő alatt sikerült teljesen tönkretenni a hazai mezőgazdasági termelést és élelmiszer-előállítást is. Majd következtek a többi lukratív ágazatok, mint pl. a műszaki fejlesztés bekebelezése, az építőipari anyagok előállítása (cement, tégla, cserép...). Közben a multik, főleg amelyek 5-10 éves adókedvezményeket kaptak, vitték haza a profitot. Most, amikor ez az időszak lejárt, emelik az árakat, szemrebbenés nélkül bezárják üzemeiket (pl. U.S. Steel) és továbbállnak, itthagyva a lerobbant és „kiszivattyúzott“ gyártókapacitást. Ma Szlovákia esetében a „haszonleszívás“ nagyjából 50%, Magyarország esetében a katasztrófális 80%-ot is megközelíti. A maradékból nem lehet egy államot hatékonyan vezetni, igazgatni (pl. a ZMOS elfogad egy kb.- 5%-os általános önkormányzati költségcsökkentést, miközben a kormány pedig a pedagógusoknak 5%-os fizetésemelést simán beigér!) . Mikor már minden fontos ágazat idegen kezekbe került, jön most a brüsszeli ukáz, hogy mit lehet tovább és mit nem! Ez nem más mint a modern rabszolgatartás kifinomult formájának tökélyre vitele.

Most kellene megállni! Míg nem késő! Kezdetnek pedig elég lenne következetesen betartani három dolgot:

visszaállítani a jó erkölcs és a becsületes munka fogalmát és végre is hajtani,

otthon kell megtermelni mindazt - főleg élelmiszert - amit meg tudunk termelni és le tudunk gazdaságosan gyártani,

törvényi keretekkel rákényszeríteni a kozmopolita multikat, hogy a megtermelt hasznuk nagy részét itt fektessék be. Mert ugye a multi is tud évközben számolni és év végére eltűnik a nyeresége. Ha pedig nincs meg az ilyen befektetési szándéka és akarata, akkor „fel is út - le is út“!

Higgyék el a kedves olvasók, hogy Brüsszel meg fogja gondolni, hiszen Európában már földrésznyien sztrájkolnak, tiltakoznak pont ezek a megszorítások és pénzszivattyúk ellen. Ugyanis ez a rendszer lebontja a gazdasági termelés értékteremtő középrétegeit, szaporítja a gazdagok vagyonát és drasztikusan növeli a szegénységbe süllyedők számát. Ez hosszú távon pedig fenntarthatatlan!