Március 15-én köztársaságielnök-választás lesz Szlovákiában. A listán az első jelölt Bárdos Gyula, Szenc szülötte, a mi polgártársunk, aki mint polgári jelölt indult  a választásokon.../ag  

Az MKP is támogatta, rövid idő alatt összegyűjtött több mint 46 ezer aláírást  és támogatta  16 parlamenti képviselő is ( amire a  támogató aláírások miatt nem is volt szükség).

Március 6-án, a SzMAK által rendezett  teltházas beszélgetésen Bárdos Gyula elmondta, hogy  szeretne a második fordulóba  jutni, de tudja, hogy ez nagyon nehéz lesz, csaknem lehetetlen. Ilyen esetben indokolt lehet a kérdés: akkor meg mire jó ez a nagy felhajtás, hiszen elnök nem lesz belőle?

A kérdés indokoltságát megvizsgálva és Bárdos Gyula választási programját  áttanulmányozva ki lehet jelenteni, hogy a kérdés ilyen formában nem indokolt, sőt helytelen. Bárdos Gyula más alapállásból közelíti meg a választásokat. Idézem Batta György költő-író frappáns megállapítását: “... Nem az a március 15-i választás tétje, hogy – mesébe illő fordulattal – magyar ember lesz-e a legfőbb közjogi méltóság Szlovákiában, hanem az, hogy közösség vagyunk-e még?...“  Végre nem kell a kisebbik rosszat választani, mint eddig 1989 óta minden elnökválasztáson.  A szlovák társadalom  talán még nincs felkészülve arra, hogy egy magyar ember legyen az ország legfőbb méltósága. Ezért meg kell mutatnunk, hogy ugyanolyan állampolgárok vagyunk, mint bármely más, a többségi nemzethez tartozó  lakosa ennek az országnak. Semmivel sem vagyunk alábbvalóak – tehát választhatók is vagyunk. A szlovák közvéleményt hozzá kell szoktatni ehhez a lehetőséghez is és a kampány során sok olyan dolgot el  lehet mondani az írott és elektronikus médiumokban, amire ilyen nagy nyilvánosság előtt máskor nincs lehetőség. Bárdos Gyula jó elnökjelölt: megvan az a műveltsége és politikai tapasztalata, mint a többi jelöltnek.

Mivel szenci, ismerjük őt. Korrekt kultúrember és politikus, érzékeny a kisebbségi dolgok iránt, a Csemadok országos elnöke. Mindig az igazság oldalán állt – ezt a két évtizedes politikai pályafutása alatt megtapasztalhattuk. Az Isten jó politikai érzékkel áldotta meg a kompromisszumok megtalálásához. Igaz, nem lett belőle milliomos, nem vagyonosodott más kárára, nem csalt, lopott. Tisztességesen él közöttünk családjával együtt.

Ha pedig Gyula nem jut a második körbe, akkor veszve van minden? Hát persze, hogy nem! Az elért eredmény függvényében kérheti a mi támogatásunkért a  másodfordulós jelöltet, hogy az általunk megfogalmazott, számunkra fontos alapelveket vállalja fel és tartsa be! Ezenkívül pedig még mással is fordulhat hozzá, ha a támogatását kérő korrekt politikus és komolyan gondolja tisztségét. Ezt nevezik politikai üzletnek, ami mindkét fél számára hasznos, korrekt és bármikor leellenőrizhető. Éppen ezért a második forduló is ugyanolyan fontos, mint az első. Mindkét forduló a maximális szavazókedvet kéri tőlünk.

Gyula a SzMAK-rendezvényen ezt mondta: egy politikai ellenfele van csak, aki nincs is a listán -  a közöny.  A mi közönyünk a közügyek iránt! Tehát ennek fényében készüljünk a március 15-i választásra. Most , ezen a választáson, hála Istennek, nincs veszíteni valónk, csak nyerhetünk – persze ahhoz kellene országosan legalább  300 – 400 ezer szavazat. Ez rajtunk, szencieken  is múlik!

Bárdos Gyulának március 15-én van a születésnapja is. Hadd legyen neki az a legszebb ajándék, hogy beteljesedik egyik álma: „...bízom abban, hogy idén a március 15-e, a nemzeti ünnepünk, tényleg az összefogás napja lesz!...“

Hajrá,  Szenciek!  Emeljük fel végre fejünket!