Az elhanyagolt Dél-Szlovákia című cikkben a szerző már az első mondatban leírja a politológus által kimondott lényeget: …”Nem akarom azt állítani, hogy Dél-Szlovákiát szisztematikusan elhanyagolják, de engedtessék meg nekem, hogy kijelentsem, ha szisztematikusan elhanyagolnák, ugyanígy nézne ki, mint ma…”

Ezzel mindnyájan beismertük, hogy Dél-Szlovákia szisztematikus elhanyagolása – mondjuk inkább: tartós diszkriminációja – folyamatos a mindenkori kormányösszetételtől függetlenül. Nem szűnt meg akkor sem, míg az MKP kormányon volt, csak mérséklődött. A többségi kormánytagoknak megvoltak az eszközei a „fékentartásra“.

Természetesen mindez összefügg azzal, hogy a szlovákság durván 150 évvel később tudta csak megélni modern államiságát, mint a magyarság (most ne beszéljünk a magyar Királyság előző évszázadairól). Ebből van a mai napig frusztrációjuk, szívesen beszélnek az ezeréves elnyomásról, holott ez merő kitaláció. A problematikus időszak valamikor 1840 – 1848 táján kezdődött el igazából, azzal, hogy a magyar nyelv praktikusan hivatalos nyelv lett a Királyságban a korábbi latin – német gyakorlattal szemben.

De térjünk vissza a közlekedési témához: nem egészen tudom magamévá tenni Gál érvelését a D1-es és R2-es nyomvonalát illetően. Sokkal inkább mást látok, érzek emellett. Ha ugyanis csak egy kormány csinálta volna meg mindezt, elképzelhető, hogy Gálnak valóban igaza van. A tendencia azonban már 1989 előtt elkezdődött, majd utána szisztematikusan tették tönkre Dél-Szlovákia megtartó ágazatát – a mezőgazdaságot. Ebben Čarnogurskýnak nagy szerepe volt – ő tudja, miért. A mezőgazdaságra épülő élelmiszeriparnak ugyanez lett a sorsa. Azóta pedig csak rosszabb a helyzet (még a Dunaszerdahely – Bősi Erőmű egyvágányú vasútvonalat is felszedték, nehogy már valóra váljék a mezőgazdasági árut szállító regionális kiskikötő álma).

Számtalanszor leírtam, hogy itt a probléma gyökere a mindenkori kormány nemakarásában van. Ez nem elhanyagolás, hanem tudatos szabotálás és kemény diszkriminálás. Elég csak a térképre tekinteni.

 mapa_siete_dialnic_a_rychlostnych_ciest_sr_600x424

kép: NDS

Az ok egyszerű: minek fejleszteni valamit azon a területen, amit Štúr és társai ellenségnek tekintettek, amit a mai napig nem éreznek magukénak, mert szerintük a tulajdonviszony – az elmúlt 70 év dacára – bizonytalan. Ilyen közegbe pedig nem érdemes befektetni. A jó gazda törődik azzal, ami az övé. Ha az övé lenne az inkriminált elhanyagolt terület, törődne vele, mint. pl. a Vág völgyével, Erdőháttal, stb…

Ezen nincs mit csodálkozni – néha a lelkiismeret is megszólal. Ezzel ellentétben pedig én azon csodálkozom, hogy a Dél-Szlovákiában mintegy 800 ezer velünk együtt élő szlovákot is emiatt a (vélt vagy valós) félelem miatt ugyanúgy diszkriminálják.

A „felvilágosítást“ velük kellene kezdeni – mi ugyanis tudjuk a lényeget.

                                                                                                                     Agárdy Gábor

Reakció Dunajszky Éva cikkére itt: http://felvidek.ma/2016/06/elhanyagolt-del-szlovakia/

 

Röviddel a blog posztolása után e-mailban jelentkezett Lapos József professzor, aki a következőket fűzte a cikkhez:

  „ Gábor, nagyon jó, hogy Gál Zsolt után, te is kiegészítetted a D1, D2, D3 + R1, R2... R7 + a vasutak témáját. 

A probléma azonban sokkal régebbi eredetű és lényegesen összetettebb.

Masarykkal és Beneššel kezdődött ez is. Az volt ugyanis a nagyon nagy gond az első Csehszlovák Tákolmány Republikában, hogyan jussanak el Prágából, először Ungvárba majd tovább egészen a Tisza forrásához, amikor minden út és vasút Buadpestre,  ill. Rómába vezettett.

1927 - után hozzá is láttak a 18. Számú Aš (Eger) - Prága - Brünn - Zsolna - Kassa - Ungvár - Huszt országút építéséhez, de nemcsak pénz, de főleg idő nem maradt rá, mert Adolf (Hitler – a szerk.) akkor már az Urálig érő autópályákon törte a fejét. 

A II. Világháború után Joszif Visszarianovicsnak (Sztalin – a szerk.) és utódainak is a 18.- as Prágába vezető országút volt a legfontosabb, ezért tették a Tátra alá D1-et, szóba sem jöhetett más útvonal. 

Ízelítőül egy térkép - röviddel a Bécsi döntés utáni időből…“

utvonal_1939_bene%C5%A1_600x317