Egy internetes portálon olvasom, hogy egy stockholmi hajléktalan újságárus az okostelefonjához csatlakoztatott bankkártyaolvasóján keresztül „kasszálja“ be az eladott újság árát, az egyházak hívei a templomban mobilapplikációval adakozhatnak, mert már nincs persely, csak egy drótnélküli leolvasó-berendezés...
Az Újvilág nem hiába új. Amerikában már régen nem divat a készpénz, sőt, egyenesen gyanús, ha valaki készpénzzel akar fizetni – vegye elő akár az ősrégi bankkártyáját, hacsak nem a mobiltelefonja vagy karórája érintésmentes pénzszolgáltatását veszi igénybe.. Némely, jobb sorsra „kényszerült“ európai ország polgárai is olyannyira rajonganak az ilyen nem készpénzes fizetésekért, hogy képesek ezért feladni magánéletük egy nem jelentéktelen szeletét. A pénzhatalmi elit ( a bankok és igazi tulajdonosaik) célja az, hogy a jövőben minden pénzbevétel és kiadás csakis elektronikus úton (értsd: abszolút ellenőrzés mellett) történhet.
Az első hallásra a logikus érv az, hogy a nemzeti bankok megszabadulnak a pénzkibocsátás nem kis költségétől, a készpénz-utánpótlástól és pl. a nagy összegű tranzakciók ellenőrzésétől, mert ez lehet a bűnözés és a feketegazdaság felszámolásának egyik hatékony módja is. A bankok költségcsökkentésének ilyen módja pedig felpörgethetné a gazdaságot...
Van a dolognak azonban fonákja is: minden vásárlás, pénzátutalás, kifizetés aggasztóan ellenőrizhetővé válik, nem beszélve a tranzakciók banki költségeiről. A világban felhalmozódott pénzfelesleg már negatív kamatokat produkál, azaz ha az ember nem a „harisnyában“ tartja a pénzét, hanem bankba teszi, nemhogy nem kamatozik, hanem a betétes pl. 3,5 ezrelék veszteséget könyvelhet el évente banki költségek gyanánt.
Ki van ez rendesen találva! A készpénzt nem érdemes felhalmozni, mert az új elképzelt szabályozás szerint nem lesz hol, hogyan elkölkteni. A bankban tartani sem jó, mert a negatív kamat miatt ez veszteséges, simán egy idő után elfogy. Nem marad más, mint elkölteni – tehát megint növelni a fogyasztást, ami liberális jelenünk egyik sarkalatos zsákutcája.
Az elektronikus pénzforgalom másik rákfenéje pedig az információs rendszerek által biztosított anonimitásvesztés. Képzeljük el: még be sem léptünk a multiba, máris öten rohannak meg hasonló termékekkel, amelyeket pár napja vásároltunk. Hiszen tudják, hogy ki, mit, mikor, milyen gyakran vásárolt. Az állam, vagy a pénzünket kezelő bank akkor teszi rá kezét a pénzünkre amikor csak akarja – egyik napról a másikra nincstelenné téve a polgárok millióit. Aztán azt csinál velük, amit csak akar! a A hackergengszterek csapata említést sem érdemel, akik agyafúrt módon, titokban, ismeretlenül, kinyomozhatatlanul, elektronikusan nyúlják le értékeinket (mert ugye már pénz nincs).
Ez az állapot újra forgalomba hozza a más „halmazállapotú“ pénzpótlót, pl. az aranyat, platinát vagy más értékhordozókat, amit a pénzhatalom nem tud (egyelőre) elektronikusan lenyúlni.
Ezután már más sem hiányzik, mint pl. a fülcimpánkba egy 1,5 x 1,5 milliméteres pici csipet beültetve egyenes összefüggést teremtsünk az értékek nagysága, eredete, felhasználási területe és tulajdonosuk között. Madács Imre Az ember tragédiájában Michelangelót csak hetvenkettedik számnak nevezte. Az ószövetségi Teremtés Könyvének azt a részletét (1.28), hogy “... szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá...“ nem egészen így képzeltem el.
Agárdy Gábor