„Talán megvan a józan paraszti eszem“ – így szoktuk kommentelni azokat a cselekvéseket, amelyeket – előre látván a majdnem biztos kudarcot – nem fogunk megcsinálni. Ennek azonban ellentmond az a tény, amit saját szememmel láttam és fülemmel hallottam a TV-ben… 

A múlt héten óriási zivatarzóna lepte el Franciaország déli részét. Másfél óra alatt annyi eső esett mint máskor egy hónap alatt. Tizen meghaltak, hárman eltűntek. Eddig a hír...

A riportban mutatnak egy negyven év körüli pasast, aki azt meséli, hogy itt a falujában, mikor kollégájával hazafelé tartott a megszokott és ismert úton, nagyon meglepődött, mikor az autójával a faluban egy útmélyedésben belehajtott a vízbe. Az először csak a kocsija aljáig ért. Majd továbbmenve feljött a víz az autó orrára és még továbbmenve má az ablaküveg alja is vízben állt. Csak az oldalablakon tudott utastársával kimenekülni, majd a tüzoltók segítettek kitolni az így elárasztott autót a már a vízben rekedt többi autóval együtt.

Ha ez életszerű, akkor ne csodálkozzunk, hogy lelepnek minket az életerős, néha túlságosan is agresszív, talán kevésbé iskolázott, más kultúrájú és vallású, izmos migránsok. Ez a pasas nem ezer kilométerekre a hazájától vitte kocsiját a méteres vízbe, hanem azon az úton, ahol évek óta naponta furikázik – tehát „ismeri mint a tenyerét“. Mikor a vízzel teli útszakaszhoz ért, még zuhogott az eső és látta az elárasztott autókat. Ennek ellenére továbbment. Látta, hogy kocsija elejét eléri a víz. A zuhogó eső ellenére még mindig továbbment, már a kocsi orra is a víz alá került. Mintha ez sem lenne elég, még továbbment – egészen addig, míg az oldalablakok alja már víz alatt volt. Akkor kinyitotta az oldalablakot és utastársával együtt kimásztak az ablakon. Megfürödve szóltak a tüzoltóknak, majd kitolták a méteres vízből az autót.

Gondolom, a kedves olvasó is felteszi a kérdést: ha ismerte az utat és  látja, hogyan zuhog az eső és látja a többi elöntött autót (amelyek ott parkolhattak már a vízözön előtt) és érzi, hogy a kocsi orra az úton a vízbe csap: hol itt a józan paraszti ész? Ki az a marha, aki ilyen esetben még továbbhajt az özönvízszerű esőben és méteres vízbe vezeti a kocsiját?

Na, csak az, akinek elment a józan paraszti esze, részeg lehetett vagy biztosítási csalásra készült. Mert normális ember ilyen időben nem indul útnak. Ha meg már elindult, megáll valahol és kivárja az özönvíz végét, legalábbis lecsillapodását. Ha meg az ismert út helyén egy tavat lát, akkor megpróbál picit belehajtani, mivel ismeri az utat. Ha pedig mélyül a tócsa, visszatolat, bekapcsolja a vészvillogókat és hátramenetbe kapcsolva menti az autót az utassal együtt. De nem! Ő belemegy! Megérdemelte! Megérdemeljük!  Mert ennyire buta a fehér ember!  Majd a migránsok...

                                                                                                                    Agárdy Gábor