Talán nem is igaz! Ötven éve van ma, hogy a szovjet csapatok, kiegészítve a Varsói Szerződés katonáival, letiporták a prágai tavaszt. Azt az utópisztikus kezdeményezést, amellyel Alexander Dubček próbálta megreformálni a kommunizmust…
Tizennyolc éves kamaszként Berlinben éltem át az inváziót, egy héttel a lerohanás után értem haza. Az egyenes katonai beavatkozást tehát megúsztam. Az invázió későbbi hatásai alól azonban nem lehetett menekülni, a normalizáció kényszerzubbonya többé-kevésbé mindenkit negatívan érintett. Csak egyetlen jó hatásáról tudok beszámolni: 1969-ben nem orosz nyelvből, hanem matematikából érettségiztem.
Ha 50 év után - birtokában az eltel idő tapasztalatainak - végiggondolom a 20. század történelmét, akkor legalábbis számomra világos: a fasizmus-nácizmus és a kommunizmus nem volt megreformálható, hiszen egy tőről fakadt. Ezért mindkettő - ugyan más-más módon - de halálra ítéltetett.
Jó volna észrevenni, hogy az új, kialakulóban lévő diktatúra - a liberálbolsevizmus - sem lesz megreformálható. Már most halálra van ítélve.
Csak idő kérdése.
Meg persze a mi akaratunké is.
Agárdy Gábor