QUO VADIS, MKP?

2010. június 20.

Az egy héttel ezelőtt megkapott választási hidegzuhany gyorsan lehűtötte a fejeket és szertefoszlatta a  reményeket – az MKP parlamenten kívüli párt lett. Az Elnökség, élén Csáky Pál elnökkel, lemondott és június 19-ére az Országos Tanács (OT) elnöke összehívta a tanácskozást. Heves vitákra számítottam, még az is várható volt, hogy istenigazából nem történik semmi érdemleges, ami elindíthatna egy önreflexiót a pártban. Hála Istennek, nem ez történt – talán megjelent egy halvány reménysugár, amely elindíthatja azt a folyamatot, amire évekkel ezelőtt is már szükség lett volna. Duray Miklós bejelentette, hogy nyugdíjba vonul, Peczár Károly pártigazgató benyújtotta lemondását, amit az OT elfogadott. Persze, a csata után mindenki generális és mondja a magáét, de minden megújhodás és megújulás egy hibabeismeréssel és megbánással kell hogy kezdődjön, majd jóvá kell tenni az okozott kárt. És pont ez lesz a legnehezebb!

Miután az OT meghallgatta az elnöki beszámolót, tudomásul vette és elfogadta Csáky Pál és az egész Elnökség lemondását, a tagság megkezdte a kialakult helyzet elemzését. Szorgalmasan jegyzeteltem és magam is részt vettem a vitában, amelyben kifejtettem: nem egy vagy két nagy kampányhiba okozta az MKP vesztét, hanem már a korábbi időkben és a kampány során is elkövetett sok-sok kisebb-nagyobb hiba együttállása tett keresztbe. A teljesség igénye és a sorrend megállapítása nélkül megpróbálom dióhéjban a kedves olvasó elé tárni az elhangzottakat. Mindent ugyanis leírni nem lehet, mert a témában a vita vagy 6 órát tartott.

• Többen hiányolták, hogy a párt csúcsvezetése a kampány fináléjában elmulasztotta a szlovák médiumokban a közszereplést, inkább Magyarországról kampányolt „hazafelé“.
• Az MKP házatájáról nem hangzott el az egyértelmű elhatárolódás a SMER-től ami a kormányalakítást illeti, holott a SMER négy éven keresztül az MKP-val törölte fel a padlót.
• Sokat ártott a kettős állampolgárság körül kialakult légkör, beleértve a szlovák parlament határozatát is a szlovák állampolgárság elvesztéséről. Nem egy idősebb néni kérdezett meg engem is, hogy nem veszik-e el most a nyugdíját vagy lesz-e emiatt újra kitelepítés! Mivel az MKP edigi tagsága (sajnos) többségében az idősebbek korcsoportjából kerül ki, az ilyen intézkedés az egyszerű emberekben félelmet keltett és ezzel az MKP-t asszociálta.
• MKP-s parlamenti képviselők jelentették ki, hogy kérni fogják a magyar állampolgárságot. A MOST-HÍD ezt ügyesen megkerülte és fölöslegesnek tartotta.
• A lassan húsz éve bebetonozott politikai struktúrák nem tették lehetővé a pártban a generációváltást, valójában egy nemzedék – egy generáció kimaradt, amelyre most támaszkodni lehetett vola.
• Túlságos hangsúlyt kapott a Magyarország felé fordulás – otthon kellett vola kampányolni és intenzívebben, a széles tömegek számára is érthetően politizálni.
• Erős kritikát kapott némely magyarországi művész és bemondó szerepeltetése  a kampányprogramokban. Sokan rámutattak az ilyen kampány alacsony színvonalára és hatékonyságára is.
• A kampány csaknem teljes egészében MOST-HÍD-ellenes volt, tehát többet foglalkozott az MKP az „árulózással“, mint saját magával.
• Elterjedt (a sajtónak is köszönhetően) az a nézet, hogy az MKP mindenképpen bejut a parlamentbe. Ez arra késztette a választókat, hogy nyugodtan szavazhatnak a szimpatikusabb,  kevésbé konfrontatív és sokkal komunikatívabb Bugár Bélájukra, hogy az ő csapata is bekerüljön.
• A képviselő-lista összeállításánál az Országos Elnökség ignorálta a régiók elképzeléseit és döntéseit, okozva ezzel sok vélt vagy valós igazságtalanságot országszerte.
• A trianoni békediktátum aláírásának 90. évfordulója körül kialakult hisztéria is rátett egy lapáttal, sőt a választások reggelén valaki megrongálta a komáromi, Slota által felállított emléktáblát, amit a TV-állomások azonnal hoztak Slota kommentárjával együtt. Ez is segíthetett megszerezni az SNS-nek azt a bűvös + 0,07%-ot.
• Nem volt alkalmazva megbízott profi kampánystáb.
• A kampányra rányomta bélyegét a volt és a jelenlegi pártelnök személyes unszimpátiája.
• Kevés volt a sajtókampány – ami pedig a végére megjelent, hosszú szövegek voltak, amit kevesen olvastak el.
• A MOST-HÍD szlovák-magyar párbeszédet és megbékélést igért. Ez be is jött nekik, mert úgy látszik, a szlovákiai magyar nyugalmat akart.
• Az MKP által nem megszólított fiatalabb generációnak sokkal jobban tetszik a librálisabb, kevésbé konzervatív és konfrontatív politika.
• A szlovákiai magyarok nagy része megunta a húsz éve élvonalban látható arcokat.
• Az MKP az elmlúlt 4 év során ellenzékből nem tudta lekomunikálni programját és nem tudott politikai eredményeket felmutatni.
• Hagyományos kampány folyt, alig volt billboard vagy elektronikus kampányhadjárat. A meglévő billboardok pedig nem közvetítették frappánsan a párt terveit a jövőre nézve.
• Bírálták az Ifjúsági Csoportot is, hogy nem tudta megszólítani a fiatalokat.
• Nem lehetett versenyezni a MOST-HÍD pénzügyi forrásaival, szakértők szerint ők durván 5 millió €-t költöttek a kampányra.

Hát nagyjából ennyi volt az OT-n elhangzott elemzés. Mindenki egyetértett abban, hogy a csúcsvezetésnek mennie kell és újra át kell alakítani az alsóbb struktúrákat is. Nagy hangsúlyt kapott a mielőbbi, rendkívüli országos kongresszus összehívása július 10-ére Dunaszerdahelyre, hogy fel lehessen készülni a november 27-i helyhatósági választásokra és meg lehessen tenni a személyi változások első lépését. Teljes tisztújítás, politikai szemléletváltás és új politikai program kell! Elhangzott az is, hogy míg az MKP liberálisabban viselkedett (értsd – pl. kormányon volt), addig nem érték támadások. Miután úgymond „radikalizálódott“ (kihez képest?), ki volt téve a támadásoknak – nem csak a nacionálbolsevik csoportosulások részéről.

Az OT úgy döntött, hogy létrehoz egy kilenctagú ügyvivő testületet, amelyet az Alapszabály értelmében az OT elnöke Farkas Iván vezet a rendkívüli kongresszusig. Tagja továbbá az öt déli megye egy-egy képviselője (Király Zs., Kvarda J., Andruskó I., Csúsz P., Petrik F. - mindnyájan OT-tagok) és a képviselőjelöltek közül a három legtöbb karikát begyűjtő jelölt (Bárdos Gy., Berényi J., Szigeti L.). A kontinuitás bizonyos fokú megtartása miatt két szóvivő lett megbízva, akik nyilatkoznak a párt nevében. Így állt fel az ideiglenes ügyvivő testület és megbízást kapott a kongresszus előkészítésére, beleértve a kampányköltségek és más pénzügyi dolgok elszámolását is. Az OT elfogadott néhány határozatot is, hogy mit várunk el az új jobbközép kormánytól. Az OT ülése koraeste ért véget.

Vegyes érzelmekkel jötten haza, mert kétségeim voltak affelől, hogy kezdetnek mindez elég volt-e. Úgy látom, hogy beindult egy folyamat, ami esélyt ad az MKP-nak a megújulásra és talán fel tud állni a padlóról. Sajnos, az is konstatálható, hogy a szlovákiai magyarok hatékony érdekképviselete mély csorbát szenvedett – de a választók döntöttek. Nem irigyelem az új kormány és benne a MOST-HÍD sorsát – ugyanis rengeteg problémát kell Ficoék után megoldani és rendbetenni. Meg bizonyítani kell a szlovákiai magyarság felé is, mert ha nem sikerül a kisérlet, akkor úgy jár, mint a megrendelésre létrehozott ANO vagy SOP pártok – egy vagy két választási ciklus után megszűnhet. Ha pedig sikerül, akkor talán betöltötte történelmi küldetését. De ez már nem a szencieken múlik.

Nekünk, szencieknek, különösen nehezebb a dolgunk, mint a magyarok által többségben lakott községek polgárainak. Meg kell tudnunk találni azokat a pontokat, amelyeken keresztül szót tudunk érteni a többségi szlovák polgártársainkkal és legitim önkormányzati képviselőikkel is. Hála Istennek, ez a feladat idáig jól sikerült, ami meglátszik az Önkormányzat munkáján is. Mások mondták nekem azt, hogy Szencen még soha nem változtak a dolgok pozitív irányban annyit, mint amit elértünk az utolsó 4-8 évben.

Ami pedig a szenciek MKP-tagságát illeti: szerintem egy párttagság nem egy szennyes fehérnemű, amit naponta váltani lehet és kell. Figyelembe kell venni a realitásokat – megjelent egy új politikai párt, amely megpróbálja megszólítani a szlovákiai magyarokat is – tehát a szencieket is. Erősen remélem, hogy ez a tény nem fogja megosztani a szenci magyarokat és mindenekelőtt arra fogja őket ösztökélni, hogy képviselőik közösen dolgozzanak sorsunk jobbra fordulásán – mert ez mindannyiunk jól felfogott kisebbségi érdeke. Várjuk ki a dolgok alakulását az MKP-ban, most legyünk egy kicsit türelmesek és végezzük a legjobb tudásunk szerint a dolgunkat. Fogadjuk el a régi tézist, hogy „többet ésszel mint erővel“. Ha így cselekszünk, bizonyára meg lesz számunkra a munka pozitív eredménye és továbbra is kisebb-nagyobb negatív behatások nélkül tudunk majd Szencen békességben élni minden polgártársunkkal.